Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szeles Judit

Bartók plusz Pilinszky plusz Szeles

Pilinszky Strömstadban

A költő 2020 előtt járt a
nyugat-svédországi városban.
Viharos őszi hétvégén érkezett,
és egy hetet töltött ott.
Hidegen fogadták a svédek,
hidegtállal és hidegleléssel.
Sapkát, sálat, kesztyűt kellett viselnie,
begombolnia a kabátját.
Nyakig. És még tovább is.
Koster szigetére vitték el.
Megcsodálta a piros katamaránt.
A tengeren hánykódott Pilinszky
egy egész órát és tíz percet,
mire megérkeztek Långegärdébe,
ahol már orkánszerű széllökések fogadták.
Útközben nem láthatott fókát,
mert azok nem hülyék viharban
a sziklákon hideg hullámokkal
csapkodtatni magukat.



Bartók Strömstadban

Bartókot Strömstadban bezárták
egy hosszúkás fekete dobozba,
amit hozzákötöttek két hangszóróhoz.
Így sztereóban lehetett hallgatni,
ahogy halkan énekelni kezdett.
A hangszórókból úgy hangzott,
mint a vihar a tengeren,
mint az a vihar, amelyik
elmosta Pilinszkyt
a Koster-szigetekről.




Szeles Judit Strömstadban

Mint vándormadár, minden nyáron
megjelent Strömstad városában,
míg végleg letelepedett itt.
Még az óhazából ismerte a költőt
és a zeneszerzőt.
Kis kofferjában szalonna, könyv,
kották, és egyéb dolgok,
ami másnak haszontalanok.
De nem lehet tudni, mikor
válhat hasznossá egy rejtett kép,
egy elrongyolódott könyv vagy
egy elfelejtett telefonszám.
Életét a költő kis cetliken őrzi,
míg egy szeles napon a cetlik
mind ki nem szippantódnak
a Koster-szigetekre.