Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fekete J. József

Vass Tibor és az SPN Krú a Műcsarnokban

Semelyik és semhogyan, semekkora, semhonnan (Nagy Bibin Pestesete a műlovarnővel) címmel ad elő performanszt Vass Tibor és az SPN Krú (Berka Attila, Székelyhidi Zsolt) a Műcsarnokban

(Budapest, Dózsa György út 37.) 2015. május 8-án, pénteken 17 órától.

 

Részlet az Itt és most című Képzőművészeti Nemzeti Szalon kísérőprogramjának sajtóinformációjából: „Vass Tibor A Nagy Bibin című kötetét (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, Hernádkak, 2014) idén több, kiállítással egybekötött kötetbemutatón vitte színre. Közben elkezdte új, A Nagy Bibin és a műlovarnő című ciklusát, így a Semelyik és semhogyan, semekkora, semhonnan című performansz — ahol az SPN Krú (Berka Attila, Székelyhidi Zsolt) A Nagy Bibin által ihletett írásai eme új Vass-ciklus szövegeivel élőben találkoznak a Műcsarnok-beli környezetben — mintegy a két „Bibin-ügy” laza átkötéséül is szolgál: egyrészt egyéni alkotói munkafolyamatokat prezentál, másrészt egy közösségi, „spanyolnáthás” műhelymunkát, különleges együttműködést modellez. A performansz megidézi azt a környezetet, melynek közelében a Nagy Bibin-szövegek születnek; a szerző alig párszor tíz méterre dolgozik „tyúkkultúrház”-ától, mely számára jelképes játéktér (a melléképület faszerkezete és tetőcserepei régi nyaralójából, vasszerkezete József Attila-díjának összegéből származik), a valóság életterének, az élettér valóságának kinevezett leképezője. Újrahasznosított limlomok, újraagyasított, tyúkeszű limlom-életek között nap mint nap kénytelen kedvelt háziállatai életéről és haláláról döntenie; egyik szeme sír, másik nevet. A háttérben futó két videó ezekre a szemekre is utal; valamelyikük a semelyik és semhogyan, másikuk a semekkora és semhonnan: egy baromfi elmúlásának állomásai, illetve a tyúkkultúrház reggeli ébredése jelenik meg. Unalmas, eseménytelen élet, unalmas, eseménytelen halál. Élő zene és zaj, fel- és beolvasás. A kerékpárra — mint a műlovarnő idomított lovára is — szerelt szintetizátorok cirkuszi mutatványként hatnak. A fellépők, akik saját szövegeiket adják elő, egymás alteregói is, hol ők a műlovarnők, hol a műlovarnő (Vass Tibor műveiben a szó francia fordításának fonetikus irataként: ekvásztrien) idomított lovával szó-mutatványokat, mondat-matatványokat végző segédei. Eltérő ruházatuk számos értelmezési lehetőséget kínál a zenebohóctól, a diszkókirálytól egészen a tyúkólat, illetve a lovardát ganajozó munkásig. Kellékeik (például énkicsipónik) szerepváltóan szintén azt sugallják, hogyan tud beleszólni egy külső, cirkuszi környezet a hernádkaki miliőbe, illetve az miket és hogyan tud közbevetni pesteseti komédiákba, az én belső „készcirkuszába”. A műlovarnőt mindenki csak saját felelősségénjére használhatja.”

 

Meghívó

 

Facebook

 

Videoelőzetes

 

Fotóalbum