Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jónás Zoltán

Szerkesztői elöljáró szavak...

Kicsit bajban vagyok ezekkel az előszavakkal…
Hiszen végül is a lényeg önmagáért beszél az itt következő oldalakon. Vagy megszólal benned, Kedves Olvasó, vagy keresnem kell még a hangom, hogy te is értsd, mit akarok mondani az engem körülvevő világról. Vagy az is lehet, hogy nem ebben a formában tudom kifejezni magam. De akarok valamit mondani az én értékrendem szerint, és fontosnak tartom, hogy elmondhassam. Te pedig vedd észre — miért?
És azért is bajban vagyok immáron harmadik közös pályázatunk második közös kötetének bevezetőjével, mert a pályaművekből kiolvasható, nem mindig a kiírt téma a meghatározó, hanem a mondandód a körülötted lüktető, néha befelhősödő, elsötétülő, színeiben nagyon is elkomoruló világról. Persze ez is a fontosabb.
No, meg azért is gondban vagyok ezekkel a bevezetőkkel, mert még soha nem sikerült olyan zsűrit fölkérnem az ítészi szerepre, akik legalább néhány esetben, nagy vonalakban hasonló véleményt fogalmaztak volna meg az írásokról és szerzőikről. (De nem adom fel!)
Volt, ki a modorosságot (bizony megtalálható), az erős utánérzéseket (nyomon követhető), a képzavarokat (hát ’biz előfordul), nyelvi, stiláris hibákat (nagy kár, hogy fellelhető) hangsúlyozta. S volt, ki tüneményesen szép és okos írásról, masszív belső világról, kiforrott látásmódról, szuverén világlátásról, eszméltető, tehetséges, értékes írásról fogalmazott.
És, hát persze, hogy gondban vagyok, mert azt is tudom, valahol mindkét véleménynek van igazságtartalma. Hiszen nem centivel, kilóval mérhető szubjektív dologról van szó és hát végül is világunk ettől (is) szép és színes, hogy nem egyformán látjuk.
De legfőképpen azért is vagyok gondban, mert erre a — talán bugyután föltett — Tavaszi (hát) bor) zsongás témára számomra színes, érdekes és többségében értékes művek érkeztek.
Igaz ez még akkor is, ha 26 pályázóból 24-től közlünk írásokat, mert ketten még most nem találták meg a hangjukat szerintünk, vagy nem találtak értő zsűrire. Tehát korántsem mindent; vannak kiktől egyet sem, s vannak, kiknek csupán egy írása kéredzkedett be. (Ezt töröljük — újrakezdem)
Bizony ebben a kötetben 24 szerzőtől közlünk írásokat a beérkezett 26 pályázatból. (Törlés — újrakezdem) A 26 pályázóból itt közölt 24 szerző közül tízet díjazott a szigorú zsűri! (Töröljük — újrakezdem) Több, mint egyharmadát díjazással emelte ki a tucat művek sorából az irodalmi pályázat zsűrije!
Legyen hát nyilvános az ítésztestület: Dr. Szentesi Zsolt, EKF tszv. főiskolai tanár, Dr. Ködöböcz Gábor, EKF docens, Dr. Dávid Mária, EKF, docens, Vass Tibor, költő, szerkesztő - Miskolc és jómagam.
Figyu! Most még lapozd át a következő ímélt figyelmesen, s aztán merülj el az írásokban és csak azért is még jobban írd meg következő pályázatunkra azt, amit te közölni szeretnél a világgal(ról)(ért) se hallgasd el! (Kicsit bajban vagyok ezekkel a ragokkal, mert, hát (bor) zsongás ez a tavasz…
(zjonas@ektf.hu)