Spanyolnátha művészeti folyóirat

Rákos Sándor

Elhunyt Hegedűs Mária

2017. december 24-én elhunyt Hegedűs Mária költő, vizuális művész, pedagógus.

„1951-ben született Hajdúnánáson. 1969-ben érettségizett a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban, 1974-ben népművelés-könyvtár szakon diplomázott a debreceni Tanítóképző Főiskolán. 1974-1980-ig Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központban, 1984-ig Kazincbarcikán a Városi Tanács Művelődési Osztályán dolgozott. 1984 és 2010 között az Irinyi János Szakközépiskolában volt könyvtáros-tanár. 1982-ben magyar-népművelés szakon diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1988-ban Eötvös József ösztöndíjat kapott. 2000-2003 között Phd hallgató az ELTE Modern Irodalom Tanszékén. 2005-től volt tagja a Magyar Írószövetségnek, 2016-tól pedig a Magyar Elektrográfiai Társaságnak. Élete során hét kötete jelent meg: Vendég voltam apám kertjében, Kazincbarcika, 1987 (színes szita album); Karnevál, Kazincbarcika, 1992 (színes szita album); Az én karneválom, Párizs-Bécs-Budapest, Magyar Műhely, 1996; Összeszőtt mezők, Budapest, Magyar Műhely, 1999; Párizsi napló, Palaiseau-Kazincbarcika, 2009; Olivier Bonnin-Hegedűs Mária: Kézszobrok és Logo-mandalák, Palaiseau, 2012; Kalandozás Bakucz József költészetében (monográfia), Bp. Magyar Műhely, 2017.” (Forrás: Magyar Írószövetség)
Folyóiratunk Nagy Pál írásával búcsúzik Hegedűs Máriától.

Hegedűs Mária a Spanyolnáthában


Nagy Pál

Hegedűs Mária
(1951-2017)

Mondogatták (magam is így gondoltam:) azok a fiatal írók a ti gyermekeitek, akiket útnak indítottatok, közöltetek a Magyar Műhelyben, felneveltetek. (Bujdosó Alpárnak, Papp Tibornak sem volt saját gyereke.) Nem csoda tehát, ha minden fiatal és kevésbé fiatal avantgárd író halála húsunkba vág: megint elvesztettük egyik gyermekünket.
Nem Hegedűs Mária az első, aki csendben kilép körünkből: Bohár András néhány éve távozott, akárcsak párizsi barátunk és munkatársunk, Bruno Montels (hogy most csak őket idézzem).
(Élőhalottaink is vannak, akik letagadják, hogy a Műhelyben indultak, vagy már felnőtt íróként piszkítanak saját fészkükbe. Nyugodjanak békében!)

*

„Hegedűs Mária könyvtáros, magyar szakos tanár 1951-ben született. Kazincbarcikán él. Most publikál először“ — ennyi a szűkszavú bemutató a Magyar Műhely huszonegyedik évfolyamának 72/2 számában, 1986 decemberében. Nem „fiatal költő“ jelentkezik tehát, hanem fiatal vizuális költő. Ezután (ha nem is gyakran, de) rendszeresen közöl a Műhelyben: a 89., a 92., a 96. számban , valamint a Papp Tibor-különszámban és a 100. számban bukkanok képversére.
Kedveljük, szeretjük Hegedűs Marit — így hívjuk őt magunk között — tehetséges vizuális költő és hűséges ember, jó barát. Vállalom tehát Összeszőtt mezők című, a Magyar Műhely kiadásában megjelent kötetének bemutatását az Osiris könyvesboltban, Bohár András társaságában, 2000 március 24-én. A meghívó egyik oldalán Mari két szó-gombolyagát reprodukálták. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert a meghívó-képeslap itt van könyvtáram egyik polcán, ő is látta.
Hegedűs Mária utolsó nagy dobása: Bakucz-monográfiája (Kalandozás Bakucz József költészetében), amely ugyancsak a Magyar Műhely kiadásában jelent meg. Élvezettel olvastam Bakucz bonyolult szövegeinek remek elemzését, s azon gondolkoztam, honnan tudja Mari, mire gondolt idősebb költőtársa, s miért így fogalmazta meg érzéseit, gondolatait. Miért tudja gond nélkül megvilágítani Bakucz tartalomformai (Hjelmsev) bravúrjait? Azért tudja, mert ő maga is költő! (világosodott meg elmém), még pedig a legjavából. Mari Bakucz Jóska képverseit is kisebbségi érzés nélkül, meggyőzően elemzi, hiszen ő is sok képveset alkotott. Szerencsés eset, amikor költőt költő elemez.
Megírtam neki véleményemet; ezt az e-mailemet talán még olvasta. Talán örömöt szereztem neki.
Egyik magyarázata annak, hogy Bakucz szövegeit, képszövegeit fölényes biztonsággal tudta elemezni: költő volta. Másik oka: európai látóköre. Hegedűs Mária többször járt Franciaországban, s Párizs közeli elővárosában, egy Palaiseau-ban élő és dolgozó, modern szemléletű írói csoporttal tartott szoros kapcsolatot. Kiállította képverseit (az egyik megnyitón én is ott voltam), s elfogadta, hogy törődjenek vele. Pedig milyen büszke volt függetlenségére, önállóságára!
Legutóbb 2017 októberében járt barátainál.
Mivel HAász Ágiék elektrovizuális művészeti csoportjával (Magyar Elektrográfiai Társaság) ő is kiállított egy párizsi galériában, elmentem a vernissage-ra. Már akkor este jó másfél órát beszélgettünk, s megállapodtunk, hogy — mint máskor — most is meglátogat Montrouge-ban. A szokásos sajtos, vörösboros vacsorával vártam. Soványka volt, mint mindig, de dinamikus és érdeklődő; semmi rosszra nem gondoltam, fogalmam sem volt súlyos betegségéről. Ha jobban koncentrálok, talán észreveszek valamit: arról a nehéz, rögös útról beszélt, amelyen elindult a modern irodalom irányába; közben családjáról, fiáról is mondott pár szót, szóval olyan kérdéseket feszegetett, amelyekről az ember nem minden nap nyilatkozik.
Az est végén elkísértem őt a metróállomásig (új metróvonalat és megállót építenek a közelemben, nehéz közlekedni). Amikor elbúcsúztunk, megöleltük egymást; erősen magához szorított.
Fia e-mail-jéből tudtam meg, hogy pár héttel párizsi útja után meghalt.

(PDF)


Hegedűs Mária, Nagy Pál, HAász Ágnes, Ázbej Kristóf, Herendi Péter;  Fotó: Magyar Elektrográfiai Társaság

Hegedűs Mária, Nagy Pál, HAász Ágnes, Ázbej Kristóf, Herendi Péter Forrás: Magyar Elektrográfiai Társaság, Facebook, https://www.facebook.com/Magyar-Elektrogr%C3%A1fiai-T%C3%A1rsas%C3%A1g-MET-625387047521602/