Spanyolnátha művészeti folyóirat

Payer Imre

Fekete rom

Átlátszó műanyag lemez alatt
fekete rom. Külön. Távolian.
Tértelen terülnek. Akkor-kövek.
A tér: hatalom. A fekete rom.
Szempontok előtt. Műanyag alatt.
Fekete rom. Üszök és por.
Még nincs vitrin, nincs felirat.
Se képernyő, se mikrofon.
Megszólíthatatlan fekete rom.
Üszkös felejtés. Távoli komorság.

A zászlótartó éneke

Miért terjesztem, hogy zászló helyett
a gyertyát tartom? Sejted már, miért is?
Hogy kizárólag, hogy csakis az én
rudam állhasson, de úgy, mint a szálfa!
Lobogóként lobogjon hímdicsem.
Más szóval, pszichésen blokkollak, ehhez
a gáthoz képest amaz asszuáni
csak ócska tákolmány, vetélytársam, te
kit mérhetetlen gyűlölök, ne tudd meg
miképpen szövöm én a szálat, és
hogyan csinálok köcsögöt belőled!
Változzatok csak, ó, ti színhelyek!
Színház a lét is, talmi? műremek?
egyre megy az én agyamban, de méreg
neked a számos, számtalan körülmény
neked csak kínzó, mardosó egod
jut, csak ezt adják a jelenetek,
nekem viszont mind élvezet, kaland!

Nincs megfejtés

Mesterséges béke. Léket kapott tenger.
Lassan süllyed. Kiszárad.
Mint a műtőasztalon,
egyenesbe kerül a világ.
Egyetlen szó marad. Aztán egy sem.
Nem kell találgatni. Nem találod
az ügynevezett végső okot.
Nem jövünk rá, mi miért volt.
Miért nem lett az, ami írva volt.
Írva? Hol? A sors könyvében?
Laptopján? Papírfecnijén?
Vagy élő hangon? gondolatmikrofonban?
nyilatkoztatta ki valami orákulum?
Veled, velem miért így leend'?
Nincs megfejtés. Ahogy menetközben
élünk, esünk. Össze. Szét.