Spanyolnátha művészeti folyóirat

Payer Imre

Ashbrg

Ashbrg - Mindnight Sun EP

Az Orosz Királyi Kincstárban őrzött Ashberg-gyémánt 102.48 karátos és nagy valószínűséggel Dél-Afrikában bányászták elő. Nevét egy stockholmi bankárról kapta, aki elsőként megvásárolta 1934-ben.
Ashbrg egy Barcelonában élő zenész, egy ideje a szintén spanyol Hamsterloco adja ki a lemezeit, amelyek…
A Hamsterloco 1995 óta lemezel, ezek közül az elsőn, az Untitled Promo CD-n is szerepelt Ashbrg a Time (1998)-cal. Nem tudom megszerezni.
Ashbrg első lemeze szintén az Edicions Singularsnál jött ki 500 példányban, ez nincs meg, a neve Agn Folder, ’95-ös, infókat róla a Hamsterloconál olvashatok, szűkösen, és nem értem, mert spanyolul van a legtöbb szava.
Rámentem Ashbrg honlapjára is. Minden fejjel lefele van rajta, a diszkográfia lemezborítókból áll, igaz, sorrendben, s igaz, hogy nincs több infó róluk. Hmm.
A Hamsterloco kollektíva ’95-ben alakult, és az elsők között adott ki cd-r lemezeket és úgynevezett „creative commons” szerzői jog alatt interneten letölthető anyagokat párhuzamosan. A cd-r nem más, mint a boltban vásárolt sima, írható cd, a „creative commons” pedig a használd, alkoss, gyarapítsd szabadon elv érvényesítése, egy eredetileg amerikai non-profit kezdeményezés — ezt a www.creativecommons.hu lapon olvastam, mely szerint már 2005. október óta tagjai vagyunk…
A Hamsterloco ennek a mozgalomnak a spanyol hirdetője lenne? Mindenesetre ők adták ki országuk első olyan lemezét, amit a használd, másold, hallgasd, mutasd, csak írd rá, hogy ki a szerzője, vagyis a fent említettek szerint több lemezboltban ingyen elvihettél, még 2006-ban.
Ashbrgtől van 6 lemezem, ezeket ingyen töltöttem le, azt hiszem, mind fent van a Hamsterloco oldalán is, de pár éve, mióta a www.phlow.de/netlabels megy, onnan kapok infókat új megjelenésekről, s onnan értesülök egy-egy új Hamsterloco kiadványról is.
A Phlow egy netes magazin, mely gigamilliós adatbázissal büszkélkedhet olyan netkiadókból, melyek ingyen letölthető zenéket kínálnak nekem. A netlabels.org csapat tagja.
Visszatérve Ashbrgre.
Nemrég szereztem meg nagy letöltések árán a kb. 28 MB helyet foglaló Midnight Sun című albumot, a legutolsót, mármint máig, rajta 9 slágerrel és pár képpel, berakom a WinAmpba, a Cockatoos az első szám.
Két számítógépem van, az egyiken most írom, hogy hallgatom, a másikon hallgatom és netezem.
Most írt valaki és válaszolok, miközben írom. Ez az album egyáltalán nem hasonlít az előzőekre, első hallásra. Ha valaki most megkérdezné, milyen zenét játszik ez az Ashbrg Barcelonában, azt mondanám neki, hogy na igen, ez a fickó éppen forradalmasítja a VGM-et, a Video Games Musicot, a videojáték zenét, a kompjútergenerált chipzenét.
Aki egy albumból szeretné kitalálni, hogy például milyen zenét játszik ez a fickó, akkor rendkívül nehéz dolga lesz, bár helyesebb lenne azt állítani, hogy nagyon könnyű dolga lesz, meg fogja állapítani — az épp hallgatott Midnight Sunról —, hogy ja, de hiszen ez valami ambient egy kis experimentális felhanggal, lassú, álmos ütemekkel, picit sötét (na miért, mert éjjeli?), kicsit lenyugvónapos, rövid témákból álló, rövid album, rövid időn belül múló hangulatokkal.
Ezalatt, míg a fentieket írtam, már az 5. nótánál jár a WinAmp, 14 és fél perc telt el ezek szerint. A Virus, az 5., az sistergő és gyors, a sistergést a pergődob-hang okozza, de persze ez inkább amolyan érzés, mert az igazi sistergő nóta a 3., az Iceberg, ott konkrétan sistergés helyettesíti a pergőt, vagy tán az a cin lehet…
Asbrg forradalmasítani akarja a VGM-et?
Ja. Akarja.
Amikor berakom a WinAmpba a Serve Cold című előző albumát, azt hallom (már hanyadjára), hogy az első szám, a Nowhere Song, lassú és melankolikus, ambientes, sistergő pergős — ó, akkor jut eszembe, hogy ez a sistergőpergős valójában az egykori Amiga és Nintendo és stb. zenékre jellemző, ó, de tényleg! Mire a 2. nóta elindul, már tudom, hogy ez az igazi Nintendo. A Go! egy mélyhangok nélküli táncdal, legalább harmincketted sebességű szintiszólamokkal, mármint azok is kompjúteresek, de olyan jó tökszimpla hangzással, hogy na. Jazzes, mint...
A VGM-nek van egy sajátosan jazzes vonulata, valamiféle virtuálisos, élettelen és művies, mint a kirakatbábu, mégis vonzó szexbaba, művészi kitárulkozás... Virtuóz virtualitás...
Ashbrg és a VGM: rövid, átlagosan 2 percnyi nóták, kevés basszusmély, rengeteg ötlet, oldschool kompjúterhangok, gyermeki ártatlanság és gyermeki gúny, tán egy kis gyermeki gonoszság is. Gyermekkorunk világmindene – felnőttkorunk mögé bújt fantáziánk kiszuszogása.
A Serve Cold meghülyül, mármint Ashbrg hülyül meg, előkerülnek a degenerált beszéd- és énekhangok, La Chico Que No Dijo Nada, énekli tán egy fickógéphang, jön például az El Discotecote, na azt hallgatni kell, infantilis, Casiós, vantúfríforos, jós. Persze, a klasszikus bossanova-alapú casio-dal ugyanúgy előköszön itt (Break), mint a „NintendoJungle”-féle (ez meg milyen meghatározás, haver?) Loss of Voice, vagy a zombicore Gamba Zombi a maga leüvöltős géphangjával. (Zombicore sincsen — a szerk.)
Ahbrget érdemes szeretni — bár hozzá kell tegyem, hogy igazán nagy szívvel csak a hülyék és az infantilisek bírják befogadni alkotásait. Mint például én.