Spanyolnátha művészeti folyóirat

Czapáry Veronika

Drága Kékszakállú!

Mentegetőzésemre tudom nincsen bocsánat, de sajnos le kell mondanom a mai - oly régen várt és megbeszélt - találkánkat. Az okot ne is kérdezd, de annyit elárulhatok, hogy kettonk közötti viharos kapcsolat is az oka, (de nem ez a fő ok) és az a zivataros évszázad, amiben élek, a macskámat ivartalanítottam és annyira szomorú, kétségbeesett, (modern szóval) depressziós lett szegény, hogy nem hagyhatom itt magára, a találkára elvinni pedig tudod jól, hogy mennyire lehetetlen. Mindenesetre azóta gondolkoztam rengeteget a kettonk közötti kapcsolaton és rájöttem, nem ment meg semmi kék szakálladtól. Mindenesetre a Héttyúk vára rettegéssel tölt el jelenleg, nem merek odamenni és rendes operaboszorka szerint úgy érzem a szaglásom meglehetosen jó, elhalt és otthagyott nőtetemeket érzek, a megeroszakolt és ottfelejtett nők csontjait, mondhatni, hogy ezeket csak kitalálom és beképzelem, de eddig fehér boszorkány múltam az opera szinpadán emlékeztet arra, hogy mennyi előérzetem beigazolódott ezidáig, úgyhogy okom van hallgatni magamra. Erre még közbejött gyönyörű vörös macskám súlyos depressziója is nemi szervei elvesztése miatt, (ne is mondd) végignéztem, ahogyan kiherélték és mit mondjak, nem volt valami kellemes látvány, egész nap vele kell most lennem, nem hagyhatom magára egyszerűen és erre a nőtetemek is, alaposan ki foglak faggatni a dologról - ne félj, hogy meglássam kedves drága barátomról (rólad) szóló előérzeteimből mi igaz és mi nem,
mégha hazudni is fogsz, kék szemeid csillogásán megérzem a hazugságot.

Szóval bocsánat, hogy éppen most, a találka időpontjában mondom le, de macskám, akit Cirminek hívok és mint ahogyan az ősi mondák tartják, akit vörös macska gazdájának választ, az az istenek kegyeltje, és egy fehér operaboszorkánynak milyen színű is legyen a macskája, mint vörös, Cirmi súlyos műtéten esett át és tudom a te kegyetlen szívednek ez nem elég indok a találka lemondására, de legyen ez most így kérlek,

bocsáss meg,
nemsokára kereslek és mindent megbeszélünk,
szörnyű álmomat is a notetemekrol,

örök barátod:
Verizmó