Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Géza

Elhunyt Tóth Imre

Életének 55. évében, 2021. március 21-én kovid fertőzésben elhunyt Tóth Imre költő.

„Tóth Imre a Zalai Hírlap versrovatában korábban gyakran szerepelt, néhány éve szerkesztője volt a Pannon Tükör online felületének, irányította a Deákkert on-line szépirodalmi folyóiratot, állandó szerzője volt a Spanyolnátha művészeti portálnak. Tagja volt a Szépírók Társaságának, Zalaegerszegen irodalmi esteket vezetett a társaság tagjaival. 2011-ben Zalai Prima Primissima-díjra jelölték irodalom kategóriában, tagja volt a Magyar PEN Clubnak. A kert és más novellák című kötete 2015-ben elnyerte a Magyar Írószövetség és a Canon digitális könyvnyomtatási pályázat díját. Kötetei: Nostradamus menyegzője. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2004, A lélek nulla foka. Parnasszus Kiadó, Budapest, 2009, A kert és más novellák. Pannon Írók Társasága, Zalaegerszeg, 2015, Exit. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2016. Általános iskolai tanulmányait a Dr. Hamburger Jenő Általános Iskolában (mostani nevén: Landorhegyi Általános Iskola) végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. Érettségi után egy évig egy hivatalban dolgozott. Sorkatonai szolgálatát több helyőrségben töltötte le. 1988 óta dolgozott a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A szintén zalai Turbuly Lilla költő, író, kritikus, művészeti író így ír róla közösségi oldalán: „A világvége-sejtelem költője volt. Vagy inkább a világvége-bizonyosságé. És Zalaegerszeg költője. Egy kiürült múltvárosé és a mai Egerszegé. Utolsó levélváltásunk a vakcináról szólt. Nagyon várta. Nem tudta kivárni. Egy nyugtalan, próféciákat hirdető költőnek most igaza lett. Nyugodj békében, Imre!” (Forrás: Zala megyei hírportál, 2021. március 21, 10.13)
Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Tóth Imre a Spanyolnáthában


Turbuly Lilla: Tóth Imre (1966. július 2. — 2021. március 20.)

Mintha egész költészetével erre a korai kilépésre készült volna. Jeleket gyűjtött verssorokba: az idő, a változás, a hanyatlás jeleit. Egy valamikor volt aranykortól a megállíthatatlan pusztulás felé sodródás lenyomatait. Volt valami szelíd, makacs heroizmus a költészetében. A váteszköltő hangja, aki nem tud hallgatni, ugyanazt súgja értetlen hallgatói fülébe ezeregyedszerre is: Zuhanunk, hát nem látjátok?! Nem láttuk. Vagy próbáltuk nem látni. Könnyebb volt a farmeres, kockás inges könyvtárost látni, mint a rossz híreket hozó jós-költőt.
Azt hiszem, nem tudott volna máshol élni, mint Zalaegerszegen, miközben folyamatosan elvágyott onnan. Szeretett volna közelebb lenni a fővárosi irodalmi közeghez, bántotta, hogy lemarad lehetőségekről, hogy — ahogy egy versében meg is írta — a „vidéki költők” reflektorfényből kiszorult életét éli. Bánthat minket, hogy elkerülték a díjak, elismerések. De közben mintha ez a „száműzöttség” munkaeszköz is lett volna a költészetéhez.
Egerszeghez, a gyerekkori Landorhegyhez és a neki sokszor túl zajos belvároshoz különben is eltéphetetlen szálak fűzték. A katonatiszt apa emléke, az édesanyja halála után üresen maradt otthon megbújt a verseiben. Ahogy saját katonaságának emlékképei is. Itt ismerték, itt volt otthon. Ha pedagógus feleségével, Hantos Katalinnal végigsétáltak a Kossuth utcán, olvasók és tanítványok sora jött szembe velük. És ha már ő nem mehetett a kortársak után, elhozta őket Egerszegre. Két éve megalakította a Szépírók Társasága helyi csoportját, költőket, írókat hívott könyvbemutatókra, irodalmi estekre. Literaturista című sorozata gyorsan népszerűvé vált a helyi irodalomkedvelők között.
A sárvári Diákköltők Találkozója segítette indulását, majd nagyon fiatalon, 19 évesen bemutatkozhatott a Mozgó Világban. Utána versszegényebb évek következtek, de a 2000-es évektől egyre gyakrabban bukkant fel a legnevesebb irodalmi folyóiratokban. A Mozgó Világ mellett például az Élet és Irodalomban, Kalligramban, Műhelyben, Parnasszusban, Új Forrásban, Holmiban. A Pannon Tükörnek rendszeres szerzője, majd rovatvezetője, online szerkesztője is volt. Sokat publikált a Spanyolnáthában, évekig aktív szerzője volt a dokk.hu-nak. Szerkesztette a megyei könyvtár irodalmi-kulturális portálját, a Deák+kertet.
Három önálló verseskötet (Nostradamus menyegzője, 2004; A lélek nulla foka, 2009; Exit, 2016) és egy novelláskötet (A kert, 2015) őrzi munkáit. Utóbbival elnyerte a Magyar Írószövetség és a Canon digitális könyvnyomtatási pályázatának díját.
Tartott a járványtól, nagyon várta, hogy végre megkapja a védőoltást. Nem kapta meg. A halála előtti napon még a 2014-ben megjelent Palackposta című zalai antológia bemutatójáról posztolt emlékképeket. Aztán március 20-án (ahogy egyik versében írta) „a tavaszponton átlépett a halál”. Néhány héttel ezelőtt örömmel újságolta a facebookon, hogy lesz új kötete. Az már a beteljesült jóslatok könyve lesz.

Turbuly Lilla: Tóth Imre (1966. július 2. — 2021. március 20.) (PDF)