Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Verizmó levele

Kékszakállú, kedves,
ígértem jöttömet,
de, s kérlek, ne vess
rám követ,
meg ne vess,
és ne is nevess,
szóval, igazán,
nem valami "hiszti"
jött reám,
csupán a félsz ---
Hogy mondjam:
van egy szállóige,
miszerint jót csak
"bátran kefélsz",
tudom, ez most
félreérthető, és
igazán,
nem vagyok én olyan,
szóval,
könnyűvérű nő,
meg nem is gondolom,
hogy éppen én
volnék soron,
legfeljebb remélem azt.
Tudod a tapaszt
alás azt mondja nekem,
hogy bizony az buta
vagy legalábbis suta,
aki nem hiszi,
hogy a "la vie
elle a changé ici",
mióta a nyár
és a sok madár
vírusra talál.

Félek, Kékszakállú,
és ezért a találkánkra
oda
nem érek.

Bocsáss meg,
kérlek.
Nekem,
Verizmónak,
gyáva vagyok,
mondhatod,
gyáva a nemem,
de nekem
fontosabb az életem,
mint az élvezetem.