Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fazekas Csaba

Remény

régen álomfejtőnek készültem
mára csak álmodozó lettem
tele akartam írni az életet
ma az olvasáshoz sincs kedvem

egykedvű vagyok, ha látom
harcolni az optimizmust és a félelmet
kinőtt engem a saját életem,
mint a földgolyó az élelmet

megtanultam barátot faragni
nyakig érő magányból
kinézni az ablakon
lelkemben turkáló áruházakból

elaludt a hét trombitás
száz jajnál is rosszabb, ami jöhet
önző vagyok, mégis elővettem
a régi telefonkönyveket

tán mégis összeáll
egy mondat dadogó szavakból
megtennéd, hogy mesélsz
a tegnap esti álmodról?

Találkozom veled

találkozom veled a nyárban
hol törött oszlopon szikrázik a napfény
turistáktól kavargó tömegben
magányos marad nekem az élmény

találkozom veled a színházban
a büfében éppen sorban állva
te köszönsz majd kedvesen,
de sietned kell a következő felvonásra

találkozom veled az oltár előtt
s akkor megfognám a kezed
„várnod kell még” süvít a szél
vagy tényleg jön ilyen üzeneted

találkozom veled bárhol
már nem kell sokat várni
de mindig közbejöhet
s közbe is jön a bármi

találkozom veled a végtelenben
egy végtelen élet után
tényleg láthatlak téged
közvetlenül a végtelen után

Benyomások

Saulussal leszakadt a kosár, léket kapott a Noé-bárka
éhen pusztult szegény Illés, a hollókat hiába várta
nem talált Sámson szamárcsontot, gyomorsavba fulladt Jónás
beleimből indul felfelé egy menetrendszerű csalódás

* * *

láttam gyerekkori szobám falát
tükrömön csorgó friss nyálamon át
fejemre ocsmány szurok ragadt
kimosni nem tudok se múltat, se agyat

* * *

számlálgatva a múltat — tanultam meg feledni
pornófilmen élvezkedve — tanultam meg szeretni
mindent elveszítve — tanultam meg keresni
de csak egyet tudok nagyon: keselyűket etetni

* * *

kiirtottam magamban mindent: reményeket, éveket
ezer arcba belenézve kerestem a Lényeget
mindennek lepkeszárnya nőtt, ujjaimmal azt fogom
unottan és reménykedve egyre várom gyilkosom

* * *

sivatagban szárad lókoponya-csontom
arra járó vándor-lónak sorsom hiába mondom
nem tehetek mást: levesbe nyomok egy legyet
a létezésbe pedig belefojtom az életet

* * *

Köpni kellene, de nem mozdul a torkom.
Előrefelé mászik bensőmben a rák.
Kiérdemeltem talán annyi szánalmat,
mint eső utáni aszfalton a giliszták.

* * *

Lángjaimból maradt egy körbevizelt tábortűz.
Eldobált üvegekben maradékot keresek.
Egyszer tényleg rendet kellene rakni.
Mondjátok, este én is mulattam veletek?