Spanyolnátha művészeti folyóirat

Gyimesi László

Kurta dalok

Etűdök Óbudáról

A rúdon öt harang feszül.
Szólna már, de nincs kinek.
Hordók között az éjszaka
Kongatja dühödt dalait.

*

Volt egy lovam — úrféle voltam,
Nem fuvaroztam, lovagoltam.
Katonaló, Hédinek hívták,
Öreg hátas volt. Tartom titkát.

*

Imre nélkül jönnek a kutyák.
Szimatolják: van-e kutyatúlvilág.
Jégbordáinkra felfeszült a szél.
Egy szív hiányzik. Dobrokol a tél.

*

Visszhangom jól emlékezik,
Svábul károgok, latinul mondja vissza.
Itt minden kőnek három kora van,
És minden nőnek három örök arca.

*

A város már régen mibennünk lakik.
Ami kívül van, csak ócska másolat.
Színtelen. Mocskos, szürke valakik
Gyötörnek benne gyengébb másokat.

*

A stégek minek vannak ott?
A színben halott csónakok.
A csónakházajtón lakat,
A lakat fölött fadarab,
A fadarabba ütve szeg —
Ördög viszi a verseket.

*

Méla barátom, aludj csak, a holnapok ütre befutnak:
Nyögnek a városi fák, tágul a tárgyi világ.
Létezik élet a Marson, akármikor átül a majmom,
Átevez Óbuda is — mind a valódi, mind a hamis.