Spanyolnátha művészeti folyóirat

Krusovszky Dénes

(Járkálsz csak...)

Nézel bele a tükörbe.
Úgy, ahogy senki más nem tud. Elvégre a te tükröd.
A sajátod. Saját magadat próbálod időnként előcsalogatni belőle, kiimádkozni, mondhatnád, ha valaha megtanultál volna imádkozni. De nem volt, aki tisztességgel megtanított volna.
No, nem mintha hiányozna, általában nincs rá szükséged, elvagy ima nélkül, csak hát vannak azok a bizonyos pillanatok. Most is besétáltatok ebbe a kicsi templomba, köröttetek Kodály Zoltán lehelete, sétálsz fel-alá, nézelődsz, egy boldogabb világban nemcsak keresnéd, de meg is találnád a helyed, most viszont semmi ilyesmivel nem próbálkozol, járkálsz csak karbatett kézzel, nézelődsz.
Szerencsére viszonylag nyugodt vagy. Az elmúlt néhány nap hatását már érzed, a táj, a csend segített rajtad, a levegő friss és tiszta, a rengeteg mozgás pedig újfent eszedbe juttatta, hogy jobb is lehet a közérzeted. De azért a fejed nem ürült ki teljesen, sőt, tudod jól, ezek a kivételes helyzetek és időségek nem tartanak örökké, mehetsz vissza a balettba ugrálni úgy, mint eddig.
A szállodai szoba előnyét, hogy három tükör is van benne, kihasználod, pedig nem akarnád, mert amit látsz bennük, nem dob fel. Fordulsz, menekülsz egyiktől a másikig, csapdába kerültél, be vagy fogva, nóver tu ran, gondolod szellemtelenül, inkább bemész a fák közé, a turistajelzéseknek köszönhetően ott legalább nem tudsz eltévedni. Ahogy egy-egy jelölt fatörzsre pillantasz, még eszedbe is jut, amikor egy kedves ismerősöd, egy majdnem ötéves kislány matricazászlónak nevezte a turistajelzést, és melegség költözik beléd, és mosolyogsz. Reménykedni kezdesz, hogy majd a te gyereked is ilyen találó elnevezésekkel fogja a maga képére formálni az őt körülvevő világot még akkor is, amikor már nem lehet.
Aztán nem sokkal később lemegy a nap, sötétség kerekedik, korai, az óravisszaállításnak köszönhetően túl korai, visszakerülsz a tükrök közé, folytatódik a játék, érzed, akárhogyan variálod a számlálókat és a nevezőket, folyamatos fáradtság van rajtad; nyugodtabb tudsz lenni, pihentebb nem, viszont csak ezt kell megértened, nincs más feladatod, mint elfogadni ezt az egészet úgy, ahogy van.
Még szerencse, hogy időnként iszol egy hosszúkávét külön hideg tejjel, akkor azért minden rendben van, kívül vagy a belülben, akár az anyaméhben. A legutóbb épp erről beszélgettetek, milyen lenne, ha a születés után emlékezne mindenki a méhben eltöltött kilenc hónapra, hát az olyan lenne, hogy kevesen élnék meg a huszadik évüket, azt hiszed, nem, nem azt hiszed, hanem hiszel benne, a kiűzetés nem történhetett meg; ha Ádám átélte volna, amit írtak róla, vagy szembeszáll vagy öngyilkos lesz, de ki nem megy, az ezermillió százalék.