Kürti László
Vasárnapok csöndje
Kusza hajszálak
gondolatfoszlányok
a még zakatoló
hétköznapjainkban
Mezítlábas délelőttök
félreismert szentségeink
Szárnytalan lebegés
hiteles plafonok alatt
Néma szájak
az alig ráismerhető
kisimult arcvonásokon
polírozódó lassú elkopás
Forradalmár
Életre ítéltek — na és.
Fiatal vagyok még kötélre,
de jó mixer...
koktélomtól a ruszkik visítva égtek.
Mi az, hogy életfogytiglan?
Ez még mindig csak játék?
Mikor mehetek már haza?
Éhes vagyok, meg fáradt...
Jönnek értem anyuék?
Vagy ki vált ki? Hogy szabadulok?
Még ötvenhatot kell aludni?