Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

Évszakik

Tavaszda

a juharfán füttyös
rigók rügyeznek tavasz van
nagyot hörpintek a zöld levegőből
alig férek el magamban

süt a nap vagy őt sütik
rántotta lesz belőle menten
gyűrűző mosoly a fintorból
örömmel jelentem
valahol messzi harang szól
ha nem szólsz hozzám azt hiszem
már megint haragszol

tavasz van bizony
gyönyörű tavasz
részemről mindenkinek szevasz
megpihen a szél tátva a szája
olyan szép a lomb halk muzsikája
a csuromzöld levelek
szerelmes susogása

Gyári nyár

Rilkém nagy volt a nyár nagyon
kicsit tán abba is hagyom
házam nincs hazátlan vagyok
szívem hideg kéz sikálja
mit érdekel hogy cél vagy ok
ide jöttem hát itt vagyok
a lét önmagát kínálja
szép még ha bele is halok

Őszike

itt van egy vers itt van újra
szép mint mindig énekem
régi dalt zeng szívem húrja
Isten arca tűnik át a véneken

ökörnyálzik a bamba ősz
íme rímelni jő a csősz
verskunyhójában mélán elhever
lehetsz majd csősz te is kishaver

ropog a lomb a láb alatt
engem ez a hang nem zavar
amíg lesz levél lesz avar
ha volt nappal lesz este is

Telünk

Uram jól hidegre tettél
fázom mint mindenki
aki itt él
hideg van és fehér
de mondhatom a vicsorgó tél dühe
nélkülünk mit sem ér