Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Tibor

Mr. Lineman*

Nem szentírás, amit mondok, komolyan.
Komolyan mondom, legfeljebb Szentirás, ha azt vesszük, Szenti képei-hez navigálok. Vegyük azt.
Kedves pajtásom, Navigáre, ha látja Szenti képeit, érti a bálnát, a hec-cet: úgy veszi észre, á(m)brái mintha kísérői lennének a verseinek, merthogy nem feledi, Szenti többkötetes (jó!) versíró ember is. Navigáre a rajzoló ember tenger sok kísérőjét látja, nem mentőövet dobó szemléltetőeszközöket, vagy jámbor, fogselyem-kishalakat szimbiózisban a nagyokkal. (A nagy hal bekap-hatja.) Még ha minden eddigi kötetében első látására mintha úgy is mentege-tőzne kötelező jelleggel mindahány. (Fontos a kötelező-ség, később szentirom, miért.) Sejti, hogy nem csupán a verseihez rajzoló ember munkáit szemléli, még csak nem is a versei mellett rajzolgatóéit. Franco Provolonét idézve: „Tudtam, csak nem sejtettem”, hisz ami másnál kondorkeselyű, jelet hagyás, az Szentinél ebihal, kétéltűség. (Persze ő ugyanúgy halazó, emlősöző, hüllőző és madarazó ember is, a tébétámogatott nő-vényekre felírható gyógy-szereiről nem is beszélve.)
Vegyük számba. Enni lehessen, meg inni.
Némelyik harapás darabos lehet. Morzsálódó, száraz. De így is több, mint akármely chips: belül omlós. Ki látott már belül omlós chipset. Ez vala-mi ravasz sütemény lehet. Róka fogta csuka. Hacsak nem az ünnepek után asztalon hagyott, összeszáradt édesfalatokból készített újsütetű dolog. Egyik-másik cukorfalat, savképző, lúgos futam. Rávezetni mindig élvezet.
Vagy akkor a fogyasztással párban járó kötelezés. Ránézésre arra köte-lezi, hogy belássa: ha van rajz, ahol a vonal főszereplőzni tud, akkor ez az. Rajzik a vonal, annyi és úgy van belőle. Tengeri szántás. Ha nem bírnánk cérnával, mondhatnánk: fölsodrul kötélnek.
Szenti, a vonalzóember. A zárjegyen: Mr. Lineman. Akár egy képre-gény áramvonalas kulcsfigurája. Már látjuk is Dr. Justice-vel a Pajtásban: ma-gasra tettük a logarlécet. Adózzunk a hagyományoknak, fontos, hogy justicének ejtsük, őt nem lehet csak úgy ledzsasztiszozni. Tehát ott ez a Dr. Justice és Lineman (ejthető linemannak is) az igazság ideát-oldalán, szemben velük a Hazug Disznók, akiket azzal lehet elpusztítani, ha lerajzolják őket. Ehelyett azonban, kizárólag a mi kedvünkre jóságos szörnyeket vonalaznak melléjük, akik megvívnak a gonosszal életre-halálra. És természetesen győz-nek a jók, köztük a kubai Fehér Monstrum, az ír Sosenem Hazaviszki, az orosz Tartozásodat Lerovodka, a szlovák Mindentől Megbeher Óvka, és földink, a magyar katolikus Papri Kapálinka. Napszámba ölik a rosszat, veszik le a rontást. Ha elfáradtak, s minden kötél szakadni látszik, legfeljebb tesznek rá. Mármint még egy vonalat. Egylakót: egyetlent, hisz csak egy maradhat életben.
Mielőtt elvesztem a falat-fonalat: én étkem, én étkem, mea maxima apakulpa. Acapulcoban van egy delfinárium, ezt most azért navigálom, mert Navigáre is szeretni véli Mr. Lineman munkái között a delfinest (amit Dr. Justice nyilván madarasnak mondana) és az egyéb hala-sokat. Na és bizonyára kirajzolódik a jóságos szörnyek közül a mexikói Szeret Nemszerettekila. És Szenti művész úr Apukának szólítható néha.
Úszom az árral: a közelmúltban a Parnasszus költészeti folyóirat kép-zőművészettel is foglalkozó szerzőinek számba vétele során azt írtam Szenti-ről, hogy fő sodra az irodalom, s abba a sodronyba a kötelezés szándéka bizony nem volt még beleszőve; továbbá írtam, hogy „megelég-szik azzal, hogy saját maga illusztrálja köteteit, és rajzait évente egyszer közli az Élet és Irodalom”. Nos, ez „megelégedés” nem azt jelzi, hogy a szerző be-látta, képeivel többre nem hivatott. Az, hogy éppen abban a lapban szólal meg Navigáre, melyben Szenti „évi rendes képzőművészeti jelenléte hivatott lefedni”, éppen azt igazolja, hogy a szerző elkötelezett híve ennek a jelenlétnek. Készül rá, hónapokig, évekig, akár más az önálló kiállításra. Amit jobbhelyütt is legfeljebb néhány százan látnak. Szenti ebbe a nyilvánosságba harmadik alkalommal tematizálódik be, így ez a gesztus már az És „visszatérő nagyrendezvénye” lett.
Mielőtt ellejtem a búcsútáncot, a kánkán is csomót keresek. Nem kö-tözködöm, de tekintettel kellene lenni többünknek az írásaira is. Teljesebb a kép, ha Dr. Justice és Mr. Lineman együtt gyúrják regénnyé az élményt. Ha Önök hozzáillő formában akarnak lenni, jóféle könyvtárakban be van vona-lazva, vonalkódozva néhány helyzet-meghatározó, kiváló Szenti-kötet, aján-lom szíves figyelmükbe.
Navigáre, ne csessze el ezt.

*Ez az írás 2002-ben készült Szenti Ernő rajzaihoz, „belső használatra”. Első alkalommal jelenik meg.