Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ladányi-Turóczy Csilla

Ízelítő a nyugat-európai középkor „udvariatlan”, erotikus és obszcén költészetéből

Az itt olvasható verscsokor a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány alkotói közösségének legújabb vállalkozásából ad ízelítőt a Spanyolnátha olvasói számára. Az alapítvány fordítói a nyugat-európai középkor »udvariatlan«, legtöbbször erotikus, illetve obszcén költészetének fontos darabjait ültették át mai magyar nyelvre: a Prae Kiadó gondozásában karácsonyra jelenik meg az újdonságnak számító kötet.
Válogatásunk az első trubadúrral, IX. Vilmossal kezdődik: az egyik költeményt az akvitániai herceg életének válságos időszakában írta, amikor úgy érezte, mindenki elhagyta: szokásos fennhéjázó hangvételével ellentétben ebben a versben alázatos, sőt, jámbor. A második vers viszont igazán vérbő, a költő annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a nők vágyát nem lehet kordában tartani, hiába tesz meg a férfitársadalom mindent annak érdekében, hogy elzárja őket. Az itáliai költészet két darabja közül a névtelen szerző műve pajkos, játékos erotikát érzékeltet. Cecco Angiolieri is a hús örömeit énekli meg, a költőről érdemes tudni, hogy a dolce stil nuovo minden szabálya ellen szívesen vétő, örök lázadó volt, aki szonett formában pukkasztotta (saját családját is beleértve) a polgárokat és habzsolta az életet. A galego-portugál líra anyagában találhatók a legmerészebb megfogalmazások: az első, antiklerikális versben egy apátnő szexuális szolgálatairól esik szó, a másodikban egy lány beszél barátnőjének egy felcser zaklatásáról, a harmadik dalban az obszcén tartalom a házépítés metaforáján keresztül érvényesül, a negyedik egy prostituáltat csúfol ki. Zárásként a Minnesang erotikus vonalát mutatjuk be három példa segítségével: jól érzékelhető az ibériai példákhoz képest a finom, épp hogy csak pajzán hangvétel, ezekben a dalokban a vidéki környezet, a tánc, a félig-meddig ártatlan játszadozás teremt különleges hangulatot.
A blokkban szereplő versek válogatói: provanszálok: Szigeti Csaba és Bánki Éva; olaszok: Tombi Beáta; német: Győrei Zsolt; galego-portugálok: Ladányi-Turóczi Csilla.