Spanyolnátha művészeti folyóirat

Horváth Viktor

Jó társaim, az ügy, mi előttem áll

Compagno, non puesc mudar qu

Jó társaim, az ügy, mi előttem áll,
— egy hölgy panasza —, feldúl, s döntést kiván
mert nem állja már tovább, hogy
őrök ülnek a nyakán.

Nem számít azoknak szokás és szabály,
és a három őrző hurka összezár;
ha egy lankad, hát a többi
megszorítja asszonyán.

Udvariasak, mint ítélet után
a hóhér, és zajosak, mint a király
udvaroncai, a csürhe
talpnyalókból gyűlt uszály.

Börtönőrök, hallgassatok most reám!
mert ha van egy balga, az sokat csinál:
minden őr figyelme lankad,
és aludni is muszáj,

s nincs oly sziklaszilárd asszony és leány,
'ki ne vágyna arra, 'mi neki dukál;
ezért aztán, ha bezárják,
abból lesz nagyobb a kár.

Ha igát teszel rá, ha szoros a hám,
azzal kezd, amit maga körül talál,
s ha nem vehet paripákat,
majd poroszka lóra száll.

Mert hiszen, ha súlyos betegség okán
megtiltják, hogy sűrü bort igyál,
néked is jobb vizet inni,
mint a száraz kínhalál.

Inkább vizet inna bárki,
mint a szomj és a halál.

IX. Vilmos — Guilhem de Peitieus
(1071-1127) — Poitiers grófja és Aquitánia hercege, az első ismert trubadúr. Dél-Franciaország legnagyobb hűbéruraként több keresztes hadjáratot vezetett. Versei rendkívül sokszínűek, jelenlegi ismereteink szerint ő találta ki a fin’amor, az udvari szerelem költészetét, ugyanakkor annak ellentétét is. Számos obszcén dala maradt fenn.

Lám, ily könnyűek a dalok

Pos de chantar m

Lám, ily könnyűek a dalok;
hát halljatok most bánatot!
Már vége. Többé nem vagyok
Poitiers jó hercege.

A számüzöttek sorsa vár;
fiamat itt hagyom viszály
közt, s minden szomszéd harcba száll
és haddal tör majd ellene.

Indulni fáj s nehéz — azért
megtartani Poitiers-t
megbízom Falcon d'Angiers-t:
földemen s fiamon keze.

Ha Falcon nem segíti őt
s csakúgy a király, mielőbb,
rátámadnak a hitszegők:
Gascon s Angevi serege.

Ha nem elég bölcs és vitéz,
amint elmegyek, harcra kész
az összes gyáva; mert merész,
ha látja, senki sincs vele.

Könyörgök, ha van még barát,
ha ártottam, tán megbocsát,
és mond Jézushoz egy imát;
s mindkét román nyelven tegye.

Dicsőn éltem s fiatalon,
de ez mind elmúlt; távozom
velük én is Hozzá, ahol
bűnösre rátalál hite.

Nyájas voltam, vidám, szabad,
de Istennél már nem maradt
időm a nagy teher alatt,
és a súlyt majd Ő oldja le.

Amit szerettem, elhagyom.
Lovagságomat elhagyom.
Isten akaratát hagyom.
Visszatérek, s leszek Vele.

Hívlak mint jó barátomat:
tisztelj, mert jól tartottalak,
örömben telt a pillanat.
Megyek; most is nevettek-e?

Evet-, cobolyprém itt marad;
mi kedves, lágy... és fekete.