Spanyolnátha művészeti folyóirat

Győrei Zsolt

Nos, Alfonzó Lopez de Baián úr

Don Afonso López de Baián quer

Nos, Afonso López de Baiám úr,
Amint hallom, éppen házat ácsol!
Nem ijed meg néhány jótanácstól?
Ha csemetét szemelne ki fául,
ne mélázzon sokáig a rönkön,
nyomja mélyen az alapba rögtön —
olyan jól jár, hogy maga is bámul!

Ha kész, önre újabb munka hárul:
óvja fáját, hogy ne érje zápor,
mert kiduzzad régi alakjából
máris, ha csepp forró permet ráhull.
Az alapba ám ha rést ütött ön,
sutty, abba csak tömjön, tömjön, tömjön —
gyömöszöljön, erején is tán túl!

Megnyitni és döngetni serényen —
egyik olyan fontos, mint a másik.
Ha alapját befázni nem fázik,
meghálálja biztosan, ne féljen!
S még ha fúrni-faragni akarna,
hát iziben fúrja és faragja,
vagy kösse fel magát szép szerényen.

Afonso úr, bütyköljön eképpen,
ha erős, szép, tartós házat áhít,
izzadjon meg most kifulladásig,
majd, ameddig győzi, csak henyéljen!
S bár csapolja, tekerje-csavarja,
esztergálja emerre-amarra:
edzett fája tűri meseszépen!

Ám ha fütyül minderre, a gyatra
munkának lesz gyötrelmes jutalma:
háza elvész — jaj, micsoda szégyen!

Pai Gómez Charino
(1225?-1295) Előkelő családból származó galego nemesúr. Bölcs Alfonz kinevezte tengernaggyá, de később megfosztotta rangjától. Egész költészete erősen kötődik a tenger világához, különös és egyéni hajós dalokat (barcarola) írt. IV. Sancho királynak (1284-1295) közeli barátja és szövetségese volt. Valószínű, hogy egy közeli rokona ölte meg politikai okokból.