Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bán Olivér

Kassák Lajos
A legarcabb megapöcs

Kifingott örökre. Az tutkó.
Szarban hagyták a gyíkok,
És a nyalisok. Értem?
Totál keményen nyomta a balhét,
Apám, a seggarc mindenkit beetetett
És kicsinált.
Most ott fekszik kulában, húgyban, ratyiban.
Kinyírták Kennyt,
Szemetek!

Kassák Lajos
Egyszer megjavulok én

Száz darabra hullott szét a szívem,
És nem tudom összerakni.
Sosem volt rútabb halál.
Rohadt kakas!
Ordítottam, toporzékoltam vészesen.
Még nem veszíthetek!
Még élni akarok!
S végül is itt heverek eltiportan
A hóban, a vizeletben.
Pedig még nem búcsúztam el, még nem!
Úgy fáj, nagyon.

Kassák Lajos
Eljött a tabibúcsú ideje

Meghalt
A diktátor,
Meghalt,
Ó!

Szia Lala!
Szia Tinkivinki!
Szia Dipszi!
Szia Pó!

Szabó Lőrinc
FELMENTÉS

Egy langyi nyári délutánon
a Vezér álmában lepke lett —
Szabó Lőrinc ezt álmodta éppen,
és egy csillár körül repkedett

a lepke, amit ő álmodott
bele a Vezér fejébe, ő,
de tudta, hogy minden relatív,
szóval, az is lehet, hogy ööö…

Az is lehet, hogy ő a lepke,
és Vezérnek álmodja magát.
Tehát mindegy, hogy ki kit ölt meg.
Micsoda megkönnyebbülés! Nahát!