Spanyolnátha művészeti folyóirat

Rimóczi László

Idézet a BKV sajtóreferensének napjából

[...] Gyerekkoromban azt hittem, hogy a metró egy jóságos földalatti lény, aki az alagútban lakik, és a tömegközlekedésnek kötelezte el magát, amúgy önkéntes alapon.
Ma már tudom, hogy ez nem igaz.
Annak idején meg sem fordult a fejemben, hogy e hosszú, kék fémkígyóban van egy ember, aki vezeti. Ezzel sok felszíni rohadt patkányt Kedves Utast visz el rendeltetési helyére.
A metrót egy teljesen hétköznapi ember (metróvezető) navigálja, aki első ránézésre ugyanolyan, mint bármelyik más, normális embertársunk.
Ugyanúgy vakarózik, ugyanúgy kedveli a szalámis zsömlét és minden valószínűség szerint ugyanolyan zabolátlan vehemenciával szeretkezik, mint mi.
Ugyanúgy véleményt formál, ugyanúgy fáj neki, ha hirtelen a szemébe szúrnak egy kalaptűt, és ugyanúgy lerontja a respektjét, ha befütyül a templomba. Ugyanúgy van felesége, gyereke meg kutyája... vagy, amennyiben homokos, akkor nincs... bár kutyája attól még lehet.
A női metróvezetőkről szándékosan nem teszek említést, mert, szakmai szempontból, nem fogadom el létjogosultságukat.
A metróvezető férfi biztosan ismer más metróvezető férfiakat, akikkel a metróvezetés után közösen mennek a kőbányai Hörpi bisztróba metróvezetők kedvencét inni.
Kr. e. 480-ból egyetlen értékelhető feljegyzés sem maradt fenn metróvezetőkről, ahogy az egyiptom-káldeus korszakból sem.
Mi lehet az oka annak, hogy egyetlen metróvezető sem írt valami kusza baromságot Hórusszal a főszerepben, pálmalevélre, kopt nyelven?
Egyetlen metróvezető sem voksolt Periklészre.
A peloponnészoszi ütközetben egyetlen metróvezető sem vett részt.
Mikor 1308-ben királlyá választották Károly Róbertet, nyoma sincs annak, hogy a metróvezetők jelenlétükkel emelték volna az esemény történelmi jelentőségét. Sajnos az idő már nem engedte meg nekik azt a kiváltságot, hogy az utókornak tudomása lehessen róluk.
Ugyanez vonatkozik az Árpád-ház kihalására is. A metróvezetők ott bujkáltak a súlyos drapériák mögött, és végignézték, ahogy sorban halnak kifelé Árpádék. Mindez nem volt elég ahhoz, hogy a metróvezetők korabeli társadalmi osztálya ne vesszen az ismeretlenség ködébe.
Hova tűntek a metróvezetők XIV. Lajos udvarából? Reneszánsz, meg minden... metróvezetők meg sehol?!
A waterlooi csatában az 1 m2 -re eső metróvezetők száma egyenlő volt a nullával.
Nem igaz, hogy a metróvezetőknek büdös a szája! A legtöbb metróvezető rendkívül ügyel a személyes tisztaságára. Naponta háromszor mos fogat, és minden megállónál kiköp a fülkéből. Csontozatának és belső szerveinek felépítése megegyezik az emberével, noha az emésztése hagy maga után kívánnivalót: a metróvezetők útját elpotyogtatott ürülékdarabkák jelzik, a biztonsági sávon belül. Ettől az apró szépséghibától eltekintve a metróvezető a legsimulékonyabb faj a föld alatt élő organizmusok közül.
A legtöbb metróvezető sosem néz olyan filmeket, melyek metróvezetőkről szólnak... De a bálnás meg tigrises filmeket szeretik... azt hiszem.
A jó metróvezetőnek az az elsődleges ismérve, hogy metróvezetés közben a metróvezetésre koncentrál, és nem a troli vagy villamos irányítása tölti ki minden gondolatát. Ez a tudatállapot könnyedén megállapítható a szeméből, és abból, hogy nem imitál villamoscsengő- vagy troli felsővezeték-hangokat.
A metróvezetők zöme rendkívül mulatságos és remek asztaltársaság, annak ellenére, hogy az ingerszegény alagútban, ahol életük meghatározó részét töltik, nincs semmi, ami móka tárgyát képezhetné. A metrószerelvény fényszórója kevés vicces dolgot világít meg a sínek közt.
A metróvezető nyugodtan megtehetné, hogy egy szerdai csúcsforgalom alkalmával a Deák téren kiszáll és felmegy fagyizni a felszínre. Igaz, hogy utána kirúgnák a BKV-tól, mert feltorlódna a többi szerelvény, viszont később, mikor nyugdíjba vonul, örömmel visszaemlékezne erre a tettre, és büszkeség eltöltene el egész lényét.
Több mint valószínű, hogy egy átlag metróvezető egész élete folyamán, egyetlen alkalommal sem fogja azt mondani, hogy „fejlődésdinamikai reverzibilis koaguláció".
És ezzel nincs is semmi baj.
Én sosem akartam metróvezető lenni, és nem csak azért, mert a családunkban egyetlen metróvezető sincs, hanem azért, mert a legcsekélyebb motivációt sem érzek a pálya iránt.
Minden esetre számomra továbbra is misztérium marad minden metróvezető, és annak valamennyi molekulája.
A metróvezető számára természetesen már nem jelent újdonságot a metróvezetés, hiszen valószínűleg már évek óta ebből él. Annál inkább kihívást jelentő kuriózum lehet neki a repülő vezetése. Ha egy metróvezető egyik napról a másikra pályamódosítólag elmenne pilótának, onnantól kezdve megszűnne az érdeklődésem iránta.
A metróvezető szerintem csak olyan szilvafára mászik fel, ami egy másik metróvezető telkén áll, és csak olyan orgiára látogat el a szombat esti műszak után, ahol szakszervezeti tagok vannak. Meztelenül.
A metróvezetők általában csak derékig látszanak, a valóság azonban az, hogy van lábuk, ebből fakadóan valamivel magasabbak, mint ahogy látszik az állomásra érkező szerelvény szélvédőjén keresztül.
Én már láttam metróvezetőt állva, a maga teljes vertikális és horizontális kiterjedésével. A végállomáson. Van lábuk.
De egyszer például láttam úgy is, hogy egy köztes állomásnál kiszállt, és végigrobogott a szerelvény mentén, hogy megtépjen egy haramia kölyköt, aki többszöri felszólításra sem volt hajlandó engedni az ajtó becsukódását. Tehát BIZTOS, hogy van lábuk, ezt bárki alá tudja támasztani, ha egy kicsit szemfüles.
És még egy fontos dolog: a metróvezető hangja nem azonos azzal a zömök magnóhanggal, ami minden állomásnál tájékoztatja az utasokat az aktuális megállóról és az ajtónyitódási irányról. Valójában egy magnóról megy az egész. Az csinálja. Szerintem egy metróvezetőnek ennél azért szebb hangja van. Az állomásjelző automatikával semmi bajom, teljesen jó, hiszen ha a metróvezetőnek kellene bejelenteni ezeket a dolgokat real time, every day, akkor nagyon hamar elfáradna a szája, és hazafelé baktatva el lenne szontyolodva.
Ha a metróvezető a felszínen lenne, és történetesen trolit vagy villamost vezetne, akkor is az maradna, aki: az alagutak pátriárkája.
Többek között ez az egyik tulajdonsága, ami tovább vastagítja számomra annak a fátyolnak a szövetét, mely a metróvezetőkre borul és titokzatosságból van szőve [...]