Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szénási Miklós

Lassan pixelekre bomló

a vázsonyi várban rögzített kép
csak másolat arról milyenek
voltunk akkoriban a feszülő íj is
a gyerek kezében (ahogy elnézem
homlokán a nyíló pattanásokat
ez a fiú már rég nem ugyanaz)

e képet a lassan pixelekre
bomló időből próbálom ki-
ragadni azzal hogy másoknak is
másolom tovább ami egyetlen
volt így lesz kettő három
ahányat akarok négy öt és így tovább

Vér akár sár

reggelre enyhül a föld
horpad a tócsák ablaka
darabolják a disznót de a vérnek
a hidegben nincs szaga

a felszín rezeg
akár a kocsonya
ennek a háznak csupa vér a fala
és csupa sár az udvara

rossz kedvem van és nem
lesz jobb sem holnap
sem azután nem számít
hogy hamarosan dél lesz

forró orjalevest hoznak
fújom tetejét az arany
karikákat és óvatosan
egy másik életből merítek