Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fehér Kriszta

Lépések

Ezekért a szívbajos, bizonytalan
lépésekért növesztettem lábat.
Ezekért a kacska, bitang
utakért járom be e tájat.

 ***

A város ronggyal, szeméttel álcázza
lépteim nyomát.
Nem látni a házaktól az erdőt.

 ***

Tarka avar, vérbefagyott madarak, korhadás.
Ha nem engeded, hogy hozzád tartozzak,
bezárul a kör. Következő életbefordulásomhoz
nem lelek majd alkalmas létformát.

Útrakész

A mozdony haja lobog,
ahogy bekúsz az állomásra.
(Amikor anyámékat raktam föl a vonatra,
beérkezett a Balt-Orient.)
Örök nyár van, fanyaron édes
a levágott fű szaga,
kikeményített, bekeretezett csipke-pillanat.
Már nem akác, de még nem hárs.
Bicikli, két kerék,
meg egy, ami hiányzik,
hátizsák, hálózsák, hálótárs.
Tegnap feleségül vettél.
Soha nem múlik el a pillanat —
az emberek nem változnak,
csak a körülmények.
Körül-lények (akik nem találták
még meg az ego csonthéjasát).
Körülmetéllek. De hisz szeretsz.
Hogyne. Tegnap óta nagyon.

A galamb a pocsolyában sétál,
inni és szeretkezni akar.
Körülötte nyár-fa-szösz.
(A madarak is allergiásak,
vagy csak influenzásak?)

Kigúvad a szemem, a torkomon akadtál.

Utóhang

Szálkás vagy.
Elittam a hajam.
Nem is emlékszel rá?
Talán még a múlt században.
Hány napig tart ez a szédülés?
Hány óra egy nap?
Annyi minden belefér és
már-már kétségbeejtően hosszú,
de még nem unom.
Érted s ellened.
Magamba falazlak.
Mozaikcserepeid hiányoznak belőlem.

Kölcsönhatás

Vannak-é folyamatok,
Melyek egy-egy ember
hatására pörögnek fel?
Vannak-é a lelki katalizátorok?
Addig jó, míg vannak.
Növök, ahogy simogatsz.
Rezdülésről-mozdulatra,
percről-pillanatra.
Ilyenkor, érzem,
nem csak pucér test
vagyok és élnivágyás.
Láthatatlan röptű madár-
dal is fogan lelkemben.

Karonfogva

Amit a tükör mutat neked s nekem,
az a kiszolgáltatott, pőre test.
Látszatra törékeny, nőies, királylányos.
Ha nem ölelné meg a halhatatlan lélek,
valóban az lenne.
Így csak ideiglenes szállás.
Akár átjáróháznak is nevezhedd,
mert ez is igaz.
Tevékeny, sarkalló én nélkül
már hervadt és csúfos lenne,
önmaga karikatúrája.
Nem a tükör hazudik,
az nem képes rá.
Ha van benned olyanfajta lélek,
mely meg tudja kérdezni az enyémet,
miért vannak a dolgaim úgy, ahogy,
azt feleli majd, mert jól érzi
e csont-bőr-hús erődben magát.
Vigyáz rá.
Ha tudsz, te is vigyázz rá.
(A nyűtt testtől csak
a nyűtt lélek siralmasabb.)