Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezei Gábor

ember

egyszer volt az ember. és ki is
lett volna még. szomorú ettől ő
mert aki vidám elment mind. ki
is emlékszik erre majd olyan régen
volt akkor még minden. mégsincs a
képen egy barátságos arc és látják
is hogy ez lehetetlen. de barátok
lettek a fényképésszel persze volt
egyszer egy ember. persze volt ott
más is és addig is együtt voltak.
ülnek egyszer és kattog a gép és
hallják ám hogy valaki kopogtat.

egér

reggelre megrágta a kenyeret valami. te
nem ettél belőle költözöl mondtad undorral
itthagysz holnapra nem vagy itt. valami
az oldalamon mászott éjszaka szeretlek.
néha álmomban simogatsz ez a te álmod is
mégis felriadok szorítom a kezed. félek
mindentől és éber vagy te is de egér van
a házban végül megmenekül. álmodni
nem mersz már alig van a holdból reggel
a kenyérnek hűlt helye volt. mégis az
éhségtől kikeltél magadból költözöl
itthagysz mondtad. feljött a nap és seholse
voltál de hiába néztelek nulla lett a hold.

városliget

az aszfalton fekszik egy furcsa állat.
de zilál még a város és száraz. vérerei
kopoltyún feszülnek. szárnyak szőrök
egy kis denevér. egér veréb de közben
a város. hal lett végül egy csúszós hideg
test. udvarias szerelmek és poros. ropogós
csókok állandó nyirok. jó ázott föld bőség
termékenység. mocsár lények lelkek pár
istenség. közös alom tojás friss emlő vér.
asztalon kaviár pezsgő húspép. jóllakásért
remegő zöld húslégy. sarokba bőven
hányt csinos ikra. vad vágy ketrecben
hüllők évadja. aszfalton végig fekvő
denevér. vízből született emlős megfúlva.