Szerző amint észreveszi hogy a helyszínek és történések precíz időrendi taglalásával ötflekknyi szöveget ír a semmiről egyből és belekezd egy velősebb és annál tartalmasabb elógiumba amely a 2004-es egri Parnasszus tábor összes jelenlévőjét megérintheti szívhez szólón és intertextuálisan

— Hölderlini némaláz —

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, Aletta Vid bájos hallgatásod, e mái nap szülöd, a Paletta egri szalagcímét, félszeg tincseid, körülpillantásod rejtélyes térölelését, Balassid és Vámpírod tandoori áthall- és áthajlásait, békabrekegési szecessziód: a ki-tudja-miért Érsek-kerti kivonulást, ahol Tankcsapda-szimfonikusok emelték a Vár-város éjszakai fényeit; Kö. Anda ajtó-ki-benyitogató csínyjeid, ahogy tömpe orrom elmázolódik az üveglapon, tigrisnőstény-mosolyod, a napsugárszerűt, fodros Lolita-hajzatod, csattogó folyosósu-hanásod, etc.; Kö. Kiss Judit Ágnes hogy „meg tudod fogni” az emberfia részeit, kezét, lábát, műtéti epi-centrumát, érinteni őt, audio-vizuálisan, kö. azt a legendásan átlátszó lenge pulóvered, titkárnős optikád, amely alatt a világ legfrivolabb vigyora (időzített bombaként ketyeg), mátépéteri dívahangod, kö. a bíztató szavakat a Vadászkürti nihil után; Kö. Lárai Eszter a kulturált borozást, a könnyed kánonvitákat, köteted, mely Tipp-Cultilag medveszínű, amit fél éve forgatok, a hosszú beszélgetést a teraszon, a visszafogott humort, könnyed komolykodást; Kö. Dömény Veronika a verseid, macskahajlatú gerinchúrod, a copf-ingát a háttámlákon, ami könnyen hipnotizálja az emberfiát Somlyó György hallgatása közben; Kö. Kabdebó prof. az összeérő csúcsokat, Kö. Tverdota prof. J.A.-t, „mint aki sünök közé esett”: az önkritikát, meg minden szakinak ezt a kerek tanulhatnékját, amire más (ti) egy életet feltett(etek); Kö. Somlyó György bács. egész irreálisan színe-gazdag életed, hogy vagy-voltál-leszel, kö. személy szerint Pessoa-fordításaid; Kö. Somlyó Z. bács. magát a Gyuri bácsit, hogy magyarul lett spanyol; Kö. Frici bács. magát a Dezirét, ki szellemét röptette mifelénk; Kö. Béki István recitatív monológod, a lassúdad elmélyülést, baktérítői bőröved, mely egyenlítője a sámánszereléknek, kö. az ájtatos pálinkaillatot, a műv. lexikont és megidézett performanszokat; Kö. Balogh Robert egész Oberon-lényeged, a jordáni merítkezést, ahogy hallgatsz-figyelsz, majd beledünnyögőn a közlésfolyamatba piszkálod emberfiát, hogy javíts mivoltán, majd átöleled és hirtelen IDEFIGYELJ HAVER, szívből szólsz és a sanzonformát kitűnően ismered, meg a női nemiszíveket (telefonon keresztül is); Kö. Bán Olivér a reggeli punnyadt sörözéseket, Janus Pannonius frizuráját; Kö. Borsos Roland verseid, publicisztikád és szertelen tábori jelenléted, kérlek nézd el szórványos krónikai működésem; Kö. Csoknya Balázs hardcore-kinézeted és az Eusébió-i csocsóvirtuozitást; Kö. Fülöp Gábor atomfizikusi hidegvéred, nimzo-indiai védelmem semlegesítését (hogy háromszor nem ütötted le a vezéremet), pár kombinációból így is dürren a matt, mattamattika, kö. hogy valahogy fellökdöstél a péntekesti IC-re a poshadt restiből (hogy a Keletinél később bambulva pisztáciát majszoljak hajnalig mint valami hallucináló autista egy csóró K.-Európai road movie-ban); Kö. k. kabai lóránt a töménytelen mértékben fogyasztott szeszesitalokat, a közös lófrálást a MÁV felségterületein, húrszaggató nirvána-blokkjaid, nem kijáratod, kö. azt is hogy nyilvánvalóvá vált számomra mekkora pernahajder valál: Waste Land-csavargó, Borges-től Baudelaire-ig mindenben otthon (és fenemód hasonlítasz Willhem Defoe-ra aki szanált kolbászsütő-bódék után kutat egy elázott Kosztolányi versben); Kö. Kürti László hogy tornatanár vagy, nem engeded budiban bagózni a léha nebulót, elmagyarázod nekem, melyik a legrövidebb út Mátészalkára, empirikus úton világossá teszed, hogy egy tanárember is felvételt nyerhet a Kocsmai Biliárdligába; Kö. Loschitz Ferenc a verseid és szertelen tábori jelenléted, kérlek nézd el szórványos krónikai működésem; Kö. Mézes Gergely a verseid és szertelen tábori jelenléted, kérlek nézd el szórványos krónikai működésem; (bis repetitia placet); Kö. Molnár Attila Benedek az egész dörmögő dömötört, lazát és rögeszméset, borisszát és lázálmosat, kö. MABos benyögéseid vidám klerikátusát, Pilinszky hangmontázsát, amely újfent megfacsarta a bennem vergődő Istent és ráébresztett arra, hogy nekem is vannak eleven könnycsatornáim (32 korsör után); Kö. Novák Valentin puttói trubadúrságod, középkori várudvarban képzellek el, sült borjútetemek Lucullusa, hajlott-pendelyű várúrnők között, kö. mongol gégehangod, fociversed, passza se hasztalan, kedélyes Buddha-klón; Kö. Puskás Balázs a szobatársasságot midőn a Török Sophie-val almás pitét szervíroztatok (iromba ittasságom orvoslása végett), kö. az ötvösi haikukat, melyeket sosem írtál meg (a Basho egy japán szumótorna), kö. hogy eljöttél a semmi-szentes éjszakából az Arabica-kávézóba, együtt zokogtunk a 94 éves monarchista, Gyarmati Vince bács. aszott bordakosarán; Kö. T. Sipos László a Török Sophie spontán szűznemzését, meg hogy ilyen odaadó szüleid vannak, kö. a japán-kakast, a töméntelen hülyéskedést-marhulást, kö. hogy félretetted nekem az ebédlői maradékot, hív emberfiához méltó hangon mulatsz; Kö. Székely Szabolcs (+ O.P. & K.G.) hogy nem jöttetek el a táborba, és ezzel életetek egyik legszebb hetét passzoltátok el bevégezetlenül, áh…; Kö. Székelyhidi Zsolt a jóebédhez szól a nótád, dzsessz kromatikáidat, a hihetetlen retorikai bravúrt a TV-előtt (és neo-punk fizimiskád minden vizuális adalékát); Kö. Tolvaj Zoltán hogy önmagaddal többnyire azonos maradsz, szerencsére sikertelenül, kö. hogy sokkal szarabb verseket írsz mint tavaly (+ még sok mindent amire egyáltalán nincs köszönet); Kö. Bölkény Gábor a pompás hangszerparkot (in memoriam Sudden Death), kö. a „tipikus egri diákszálló” turisztikai bemutatását, lodzsával és szobai szárítókötéllel, kö. a Halló itt Balaton legújabb slágerszerzeményét a pingpongasztal körül; Kö. Kocsis Richárd — így utólag — a Changó Baszó Démont, aki hírhedt figura, de szerencsére idén otthonfelejtődött Mombaszában, kö. tar tanulmányfejed, aki mindig választékos, sosem tér le a Dharma örökkévaló ösvényeiről, Kral Majales, aki hadiszállását júliusba tette át; Kö. Dávid Áron a verseid és szertelen tábori jelenléted, kérlek nézd el szórványos krónikai működésem; Kö. Tornai József bács. búbosbanka-frizurád, meg a bemutatnám T.S. Eliot urat, kö. a szorongó antikereszténységet és a nagyvonalú vallási szinkretizmust; Kö. Turczi István hogy 1999 óta lehozol tőlem esztelen remekműveket, kö. a sok hajdani utaztatást kies kis hazánkban, a Hívásra szól a csönded, a műhelydajkaságot, meg minden egyebet (rengeteg Gyarmat utcai grátisz-piát); Kö. Pálos Anna örökifjú ősanyaságod, ahogy összetereled a Vadakat, az a művészet maga; Kö. Vass Tibor „a verseid és szertelen tábori jelenléted, kérlek nézd el szórványos krónikai működésem”, kö. a vasstíbor ősszest, a fanyar röhögést ami csak úgy kitör, fogazatod, akár egy Mini-Morris hűtőrácsa, kö. a tapolcai disznóúsztatást (még mázsa felett valék), Hernádkakot, Mozartot, Bartókot és az Irón-menedéket* Vass Kuncella dominálása idejéből; Kö. Leonóra hernádkaki istápolásod kevés alkalmú vendégszerepléseim közben, a sírós beszélgetést a miskolci panelben és a dorogi jogsi-történetet Cselenyákék égisze alatt; Kö. Vass Levente hogy sajnos nem vagy az emberfiam, bárcsak így nőttem volna föl, ily szerető poét-csőcselék között, földöntúli zsivajban, akár egy halhatatlan meseszereplő; Kö. Jónás Zoli bács. a humort és laza közigazgatást, ezt az egész sűrű egries palóclét, a bögyös táncdaldívát és az ellen-Jimmyt (aki bőszen kísért); Kö. Payer Imre fanyar kobold-zsenid, a színpadra-termettséget, manierista mesterkedéseid, meg hogy a fehér cápa megkímélte áldozatait a féléves szeminárium alatt (amire be kellett volna járni TZ-kém!), meg a díjat, a babért — grat.; Kö… (Posta Marianna) itt megakadtam, Kö. Posta Marianna (itt hosszan megakadtam) hányszor csönget a post… köh, hogy van e-mailes postafiókod, melybe nem merek redundáns információt teríteni, kö. a profilod, a szimmetriád, az eget és a földet, a hajesést, a sugárzó bőr-hómezőt, egy nyári konyha tompa hangjait, totyogó lélekgalambodat az őstenger vásznai előtt, meg sok juhászferenci szófüzért mit ihlesz, kö. hogy „újfent megfacsartad a bennem vergődő Istent és ráébresztettél arra hogy nekem is vannak eleven könnycsatornáim (32 korsör után)”, plusz a dinoszauruszok aranykorát — amiben veszteglek épp —, utópiáját, az utolsó post-piát, a pianínót, köszönöm, köszönöm, köszönöm, ezután már csak annyi volna hátra, lemondóan bólintani Bóbitával és Tandorival: „Utolsó Posta” — Eger… A sárga csöndbe lázas vallomások.