Parnasszus Műhelytalálkozóról szólj nékem Múzsa! Sorrendben a hatodikról.
        Helyszín: Szentendre.
        Múzsák: Képviseltetik ugyan magukat, de létszámuk egyszer sem éri el a vonatkozó Magyar Szabványban előírt kilencet.
        Táborvezető: Turczi. Ő végig teljes létszámban jelen van.
        Jelen vannak még: költők, kritikusok, skolasztikusok, valamint lézengő ritterek.
       
        Első nap. Indulás Budapestről. HÉV-vel érkezem. Nem éjjel. A Batyin Kürti Lacit obszerválom — új kötetes parnasszista, előző este magam is részt vettem „Alkalmi otthonok” című verseskönyvének bemutatóján a Műcsarnokban.
        Apropó, MűCsa, Parnasszus-est! Juhász Ferenc és népi zenekara helyett Juhász Ferenc és családja. Az idős mester szellemisége töretlen. Turczi a tőle megszokott körültekintéssel a családot is meghívta a költővel folytatott beszélgetésre. Juhász Ferenc lánya full extrás. El is határozom rögvest, kisbojtárnak jelentkezem Feri bácsinál. Bukolika forever. Az est végén Mathias, a szlovén matrózjelmezes trubadúrféleség letámadja a csajt, úgymond. Finoman elhajtják. Van Isten! „A remény meg nem szégyenít...”
        Zötykölődünk Szentendre felé a HÉV-en Kürti Lacival és Balázzsal, a fiatal költővel, aki amúgy a Gemenci-erdőben erdészkedik. Érkezés. Csapatösszevonás. Művészetmalom — e helyszínen látnak vendégül minket négy napon át, itt lesznek az előadások, itt vörksopolunk. Elfoglaljuk a szállást: Hotel Danubius — kellemetes szállásunk lészen, nem messze a Dunától. Kétágyas szobák, a szobatárs Ayhan Gökhan fiatal magyar költő. Édesapja török, édesanyja magyar. Szentendrei csillagok. Gökhan szerelmes, szíve hölgye azonban elkülönböződött tőle. Kezdődő trubadúrbetegség (trubaduritis). Magam is gyengélkedem. A tábor négy napja alatt Gökhan remote controll-al próbálkozik, egymást követik a szíve hölgyének küldött sms-ek. Vörksop of láv.
        Ízletes ebéd az egyik helyi étteremben, délután fél háromkor Aczél Géza Kassák-előadásával veszi kezdetét a tábor szakmai programja. Aczél után Angyalosi Gergely beszél József Attila Tiszta szívvel című verse kapcsán a József Attila-értelmezés nehézségeiről. Nekem is nehézségeim támadnak hamarost: bezabáltam a sütiből, csikar az a fránya has, föl kéne hívni Marno-t, mi lehet ez? Trubaduritisem súlyosbodna? Háy Jánosnál olvastam, ha náluk a családban valaki megbetegszik, mindig fölmerül, hogy meg kéne kérdezni Marno-t. Neki, úgymond, már biztosan volt olyan betegsége... Marno-val a Második VersMetró Cyberháborúban kötöttem frontbarátságot. Költészetén túl lovagias viselkedésével is belopta magát a szívembe. Chevalier sans peur et sans reproche.
        Nem hívom fel Marno-t, az méltatlan lenne. Az igazi hipochonder nem telefonálgat, csak hangtalanul szenved — ezt is Marno-tól tudom.
        Este felolvasás a szálloda kerthelyiségében. Mindenki nagyon jó. Payer Imi és a „Zsírsátán” névre hallgató fiatal koleszterindíler különösen tetszik. Utóbbi büszkén viseli a Zsírsátán nevet. Néhány huszonéves, máris vérprofi költő-előadóra leszek figyelmes. Jómagam a hascsikaráson túl immár „szívideggel”, valamint lámpalázzal is küzdök. Sokrates szerint az élet nem más, mint betegség. 
        Első éjszaka Gökhannal. Nincs probléma. Hajnali fél háromig beszélgetünk. Témánk „A szerelmi hálózatépítés informatikája” valamint „Remote controll, avagy a Nő távirányítása, különös tekintettel az információ-technológia újabb lehetőségeire”. A középkori trubadúrok még valamiféle húros hangszerrel igyekeztek távirányítani hölgyeiket. Huszonegyedik századi utódaik ehhez mobilt, pocket pc-t használnak előszeretettel. Száll egy csengőhang az éjben... Virtuálhúrokat pengetek.
        IT-szempontból Turczi Nokia kommunikátora valamint az én pocket pc-m jelenti a csúcsot a táborban. Kéziszámítógépemen vidáman internetezek, egymást követik az e-mailek — mindenki azt hiszi körülöttem, hogy verset írok... Többen beszólnak. Mert pont úgy nézek ki.
        Második nap. Reggeli, svédasztal. Ugyan már. Mondom a kollégáknak, hogy egy költő nem eszik. Furcsán néznek, különösen Zsírsátán, aki nem szenved az alultápláltság kellemetlen tüneteitől. Hajnalban, a Duna-parton megírom a musical-betétdalt, amivel még adósa vagyok Turczinak.
        Művészetmalom, Bazsányi, Király Levente és néhány internetes irodalmi-művészeti portál képviselője, köztük a Spanyolnátháé és a Parnasszus Online-é. Török-Szofi László és Zsírsátán, akiről kiderül, a Parnasszus netes megjelenítésének felelőse. Zsír-új weboldala lesz hamarosan a Parnasszusnak. Turczi néhány szóban a Parnasszus strukturális megújulásáról, az új online felületről. Délután megint vörksopolunk.
        Ebédszünetben meglátogatom a helyi orvosi ügyeletet: extraszisztolék, népiesen „szívideg” — EKG, majd Betaloc. A szív segédigéi. Föl kéne hívni Marno-t, neki vannak-e vajon extraszisztoléi? Aztán úgy gondolom, fölösleges fölhívni, biztosan vannak neki.
        Még előző nap megszólít Vass Tibi, és közli, megkezdjük verseskötetem nyomdai előkészítését. Másnap Turczi megerősíti a hírt, a könyv szeptemberben a könyvesboltokba kerülhet. Ez fontos hír, és nagyon örömteli. Később fölhívom Miklós Zsuzsannát, a fotóművész csajt, aki bevállalt, könyvészetileg is. A családi élet fontosságáról beszél, továbbá, hogy mégsem vállalja a borítót. Helyette inkább borít mindent. A Remote controll részemről csődöt mond, három hétig szabadságon lesz, térerő-mentes helyen, ne is hívjam... Elégikus korszakomba lépek.
        Később számba veszem a lehetséges pót-Zsuzsikat. Aztán magam látok hozzá a borító megtervezéséhez. A szerző portréját is én készítem el. Eszembe jut, minden vers a szerzőjének önarcképe egyszersmind.
        Új verseskötetem címe: Gyarmati-típusú találkozások. A megszállás könyve — szellemi és szerelmi értelemben. Turczi a Parnasszus őszi számának bemutatójára ígéri az új könyv bemutatását. Turczit ismerve akkor az úgy is lesz. Figyelem Istvánt és feleségét, Pálos Annát. Velünk van kisebbik fiuk, Ádám is. Fantasztikusan jól vezetik a tábort, porszem nem kerülhet a gépezetbe, amelynek tengelye és motorja is egyben maga Turczi.
        Harmadik nap. Zsadányi, Bedecs, Vörksop. E napon tetőzik az országos kánikula. Tüneteim részben rendeződnek, a trubaduritis kivételével, amely még mindig kegyetlenül gyötör. Payer Imivel beszélgetünk, ő régi ismerős, még a tatai JAK-táborok idejéből. Mindenki mondja, milyen jól néz ki Imre. Ezt úgy kell érteni, hogy már nem néz ki olyan rosszul. Ezt viszont úgy kell érteni, hogy még mindig meglehetősen sovány, de már nem annyira. Tolvaj Zolinál („Hajsátán”) feltűnik egy notebook, az információ-technológiai háború korántsem ért véget. Simon Adriennel beszélgetek, ezúttal offline. Régi, kedves ismerős a szegedi évekből. Amikor még nem volt magyar internet, de volt már magyar JATE Klub. Meg Szote Klub, meg Nem-Egri Borozó, és a többi, és a többi... Adrienn szerelmes, a rossz hír, hogy ezúttal sem belém. Nincsenek gondjai a remote controll-al, párja menetrendszerűen érkezik a HÉV-vel. Ez a szentendrei HÉV, ez egy szerelemjárat! Lassú teher.
        Negyedik nap. Vörksop, szavazás, értékelés. A legtöbb szavazatot Zsírsátán kapja.
        Ebéd, búcsúzás, hív a vasút, vár a HÉV. Az előző esti hatalmas vihart követően újra tiszta az ég, tüzesen süt le a nyári nap sugára. Meleg van. Rhédey Gáborral, Hesz-szel és Balázzsal, az erdei költővel utazom. Balázst átkalauzolom a budapesti metró alvilágán, Vergilius és Dante nyomán, szabadon. Nagyvárad tér, Balázs tovább a Népligetig.
        Home, sweet home! Mondja a szomszéd, hogy kurva nagy vihar volt előző este, a kerti bútort ne is keressem, mert fölkapta a szél, és elszállt.
        Elképzelem, ahogy fölkapja a szél a hófehér kerti bútort. A nagy, kerek asztalt a négy székkel. Repül a szél szárnyán a kerti bútor, s vele mindazoknak a halványodó emléke, akik valaha a székeken ültek.