1968-ban született Miskolcon. 1989-ben végzett Nyíregyházán tanító-népművelés szakon.
Szellemi szabadfoglalkozású, irodalommal és képzőművészettel foglalkozik. — Onagy Zoltán interjúja Vass Tiborral a Spanyolnátha főszerkesztőjével.

— Előbb azt gondoltam, az ötéves Spanyolnátháról kérdezlek, de aztán sokadjára látom, elképesztő havi programokat nyomsz le, ami nem jelent egyebet, minthogy a Spanyol nem elsődleges projekt. Hanem egy a többi közt. Egy a többi közt?

— A Spanyolnátha az elsődleges projekt, a „havi lenyomások”, a folyóirat onlájn tevékenységi köréhez kötődő offlájn programok ebből erednek. Olyan értelemben pedig egy a többi közt, hogy egy projektet élek, Vass Tibor „havi lenyomását”.
 
— Azt is látom, hogy Miskolcon és környékén mindent te nyitsz meg, te zársz be, nélküled nincs irodalmi, művészeti esemény. Jól látom, hogy te vagy a miskolci kultcápa, aki úszik a vízben, és mindent szemmel tart, vezényel, végigszervez?

— Bőven van nélkülem is esemény. Persze örülök annak, hogy Esztergomból miskolci kultcápaság látszik, hogy uszonyom ilyen jól láthatóan áll ki a helyi vízből. Sok mindenre kérnek, én sok mindent vállalok is. Válogatni márpedig muszáj. 
 
— Akkor veled hasznos jóban lenni.

— Az sem jár rosszul, aki rosszban van velem, mert valahogyan / valahogyban az is van. Annak lehet rossz, aki sehogyan nincs.
 
— 13-án  Garaczi-est házigazdája voltál (moderátor: Berka Attila). Milyen apropóból járt Garaczi Miskolcon?

— Garaczi László a Spanyolnátha és a Szépírók Társasága közös rendezvénysorozatának vendégeként járt Miskolcon, a Miskolci Galéria művészklubjában. A közelmúltban eme összefogásnak köszönhetően járt a városban Kukorelly Endre, Petőcz András, Turczi István, Kőrösi Zoltán, s vendégül láttuk a Lettre és a Pannonhalmi Szemle szerkesztőségét is.  
 
— Hogyan zajlik Miskolcon egy-egy ilyen irodalmi est? Néhány hete beszéltem Grecsóval, éppen Pécsről érkezett, Pécsre leutazni, onnan vissza, egy teljes nap, nyolc olvasó és a szervező házaspár várták. Amikor rákérdeztem, hogy nem drágább-e egy munkanap, mint a nyolc olvasó, azt válaszolta, neki nyolc olvasó is olvasó. Én meg azt mondom, ha nem lehet megszervezni egy teli termet, akkor nem kellene erőltetni azzal együtt, hogy nyolc olvasót is meg kell becsülni, természetesen.

— Az tud ilyen eltökélten teli teremről beszélni, aki soha nem szervezett irodalmi estet. A nyolcfős rendezvényre, ha olyan teremben zajlik, ahol öten férnek el, azt mondjuk, zsúfolásig megtelt. Egy kétszáz fős konferenciateremben ötven ember kong. Ugyanez egy Spanyolnátha lapszámbemutató-esten megszokott siker, hiszen kb. ennyien férnek el kényelmesen ott, ahol rendezzük, a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház Ifi-Net Kávézójában.
 
— A neten ezer résztvevős író-olvasó találkozókat lehetne szervezni, ahol az író szobájában ül, a skype-on válaszolgat, a szervernél egy szerkesztő, aki — mintha teremben ülnének — benyitja a kérdezőt. Előtte felolvashat, ha igény van rá, szólhatnának hangoskönyv-részletek. Ennek egyszerűbb formáját műveltük a teraszon egyhetes interjú formájában, ahol a felszínen lehetett kérdezni, de nem nyúlta le senki, állva marad. Lehet, az Irodalmi Jelen online-nál kihajtom, hogy szülessen valami hasonló.

— Nem kérdés: támogatom. De itt nincs kérdés...
 
— Dehogy nincs kérdés: miért nem működteti már valamelyik irodalmi portál?

— Talán azért nem működteti valamelyik portál, mert ez a te ötleted, és ezt az ötletet vagy el kéne lopniuk, amihez éppen nincsen kedvük vagy bármi másuk, vagy téged kellene szerződtetniük e feladat ellátására. A Spanyolnátha a saját feje után megy, ha ezt egy szerkesztő kolléga veti fel, megtárgyaljuk.

— Körülbelül november vége, december, mire felkerül ez az interjú az Irodalmi Jelenre. És vége van. Megint egy év vége. Mielőtt áttérnénk a Spanyolra, hozzávetőleg elárulnád, hány programot szerveztél, hány programban vettél részt valamilyen minőségben?

— Elsősorban nem a számok, hanem a szavak embere vagyok, ill. szeretnék lenni: nem tudom pontosan, hány rendezvényt szerveztem. Nem keveset, annyi bizonyos. Java része a Spanyolnáthában dokumentálódik, a szerkesztőségi hírek archívumában bizonyára még meg is számolható.  

— Író vagy, költő, festő. Azzal együtt, hogy a net kinyitotta a világot (meg is borítva ugyanakkor, kiszámíthatatlanná, időrablóvá és villámgyorssá tette), nem érzel néha nosztalgiát a tizenöt évvel ezelőtti alkotók élete után? Akik  net nélkül - reggel elhatározták, ma ezt és azt, ennyi és annyi karaktert írok. Aztán érkezik a postás, pihenésül levelekre válaszol, és visszaül a munkájához.

— Festő a legkevésbé: a képzőművészeten belül elsősorban grafikával, küldeményművészettel, installációkkal foglalkozom. Nosztalgiát a saját anyaghasználatom iránt érzek, melyekhez görcsösen ragaszkodom: pl. görcsös fákat használok nyomhagyó eszközként, írógépjavító festéket, indigót, letraszetet. 1994-ben adtam be és zsűrizték be első alkotásomat rangos csoportos kiállításra, számítógéppel, faxszal készült alkotásokból építettem objektet — 1996-ban már ímélcímem volt, így pályakezdésem annyira a géppel, a nettel függ össze, hogy számomra nélkülük az alkotás elképzelhetetlen.

— 1996-ban már mélcímed volt? Sokra nem juthattál vele, mert a magyarországi internetes lefedettség talán elérte a két százalékot. 2001-ben is csak a nyolcat-tizet közelítette. '96-ban te már tudtad, mit hoz a jövő?

— Nem a magyarországi internetes lefedettség érdekelt. A küldeményművészet oldalai után kutattam, a mail art hírlevelekre pedig ímélcímmel lehetett feliratkozni. Igenis nagyon sokra mentem vele. Nem az foglalkoztatott, hogy Magyarországon akkor alig pár ezer embernek volt ímélcíme, hanem az, hogy nekem legyen — kizárólag annak segítségével tudtam a világban olyanokkal és úgy kapcsolatot tartani, akik a kommunikációt hozzám hasonlóan művészeti célból is gyakorolták. Kitűnő belga, luxemburgi, francia projektekre találtam, '97-ben a Miskolci Galériának az interneten szerzett kapcsolataimnak köszönhetően már nemzetközi mail art kiállítást szerveztem. Kézenfekvő volt, hogy a '98-ban Marcelland címmel rendezett saját nemzetközi küldeményművészeti projektem dokumentációját az interneten, egy erre az alkalomra regisztrált ímélcímen tegyem nyilvánossá.

— A Népszabadság újságírói mostanában a napilap béta változatát tanulják, januártól megszűnik a lapzárta, minden feldolgozott anyag azonnal a netre kerül. Nyilván a friss hírfeldolgozással akarják magukhoz kötni az internetes olvasóikat. Szerinted mennyi idő van hátra, hogy az összes napilap hasonló módszerrel dolgozzon, és mennyi addig, hogy a papír napilapok eleve megszűnjenek. Van ennek realitása?

— Nyilván az összes napilap rövid időn belül hasonló módszerrel fog dolgozni: versenyben kell maradnia. De az összes papíralapú napilap megszűnésének reális esélyét szerintem évtizedekig (!) nincs értelme latolgatni. Remélem, száz év múlva is nyomtatnak még napilapot papírra.

— Hány éve kaptál magánlevelet úgy, hogy a kézbesítő bedobta a postaládádba? 

— Ha naponta nem is, de hetente biztosan kapok magánleveleket a postaládámba, és ez nem kizárólag a küldeményművészet miatt van így.  Meglep, ha azt mondom, hogy a ma egyik legtekintélyesebb, legismertebb onlájn művészeti folyóiratnak rengeteg kéziratot küldenek postán?

— Igen. Meglep. Elképzelhetetlennek tartom ugyanis, hogy valaki kedden hagyományos keletnémet Erika írógépen lekopog nekem egy helyszíni beszámolót valami irodalmi estről, könyvbemutatóról, másnap leballag a postára, feladja, jó esetben megérkezik pénteken, akkor én nekilássak átgépelni a szövegszerkesztőbe, szkennelni a fotókat, és négy nappal az esemény után rakjam fel a portálra. Ennek szinte semmi értelme. A Terasznál se fogadtam kézi kéziratot, lévén, hogy se idő, se kapacitás nincs a további munkálatokra, az Irodalmi Jelennél szóba se kerülhet. A Spanyol tart gépírónőt? Az is meglep, ha igen.

— A Spanyolnáthánál idő is van, kapacitás is van a keletnémet keddekkel együtt élni. Lévén a folyóiratunk negyedévente jelenik meg; s ami nem a folyóiratban lát netvilágot (lásd: HálóZacc, HálóLeány, HálóWatts, HálóVidra), azt a szerkesztőség munkatársai írják, vagy kért anyagokból szerkesztik (HálóKépzet), vagy rendelkezésre álló anyagból idézik (HálóCita). Kéziratokat kéretlenül is sokat kap a Spanyolnátha. Onlájn folyóirat lévén is éltet, nyilvános, hagyományos postacímet. Megtiszteltetés számunkra az ilyen úton beérkezett számos kézirattal is foglalkozni. Minden beérkező levélre igyekszünk válaszolni. Ha találunk közlésre alkalmas írást ezen küldemények között, elkérjük ímélen. S igen, a Spanyol tart gépírónőt. Legutóbb a nyári szám Budapest-összeállításába a Petőcz Andrással készült interjút gépelte be.

— Akkor térjünk át a Spanyolnátha születésére. Ülsz 2003. december elsején egy padon, a hóban, szemben Kaffka Margit házával, éppen halála nyolcvanötödik évfordulóján, és megrendülve arra gondolsz, ennek a heroikus asszonynak emléket kell állítanod Miskolcon úgy, hogy az egész világ tudomást szerezzen róla — a hálón.  Így történt?

— Így hát :). 2003-tól fut egy projektem a Miskolci Őszi Fesztiválon, éppen a napokban ünnepeltük 5. születésnapját: "Szabó+..." a neve, mely a "Bartók+..." Miskolci Nemzetközi Operafesztivál általam szervezett kísérőrendezvényéből, a Légyottból nőtt ki. Szabó Lőrinc Miskolc városába hív egy-egy írót, költőt, s ezeket a fiktív találkozásokat felkért szerzők jelenítik meg. A Szabó+Kaffkára készültem, s akkor olvastam, hogy 9 éves gyermekével együtt vitte el 1918-ban a spanyolnátha. Ráfeküdtem a vírus-témára, kézenfekvő volt az influenza és a net vírusa között időtálló kapcsolatot teremteni: ez lett a 2004 júliusában induló Spanyolnátha.

— Programozó is vagy? Az egész oldalt te raktad össze?

— Programozással soha nem foglalkoztam, de ma már nem mondom, hogy soha nem is szeretnék. Helyesebben szólva: ha elölről kezdhetném, megtanulnék valamicskét programozni. A „valamicskén” a hangsúly, a nagyon kicsikén, mert nem azt sajnálom, hogy elmulasztottam tanulni ezt a szakmát, hanem azt, hogy egy cseppet sem látom át a dolgok technikai hátterét. Volt, aki ezzel vissza tudott élni, ma már nem dolgozhat velünk. A Spanyolnátha nem úgy indult, hogy 2008-ra a legnépszerűbb onlájn művészeti folyóirat legyen. Kezdetben alkotói honlapom, a hamismas.hu szanaszét folyó művészeti üdvözlőlapja volt, s mivel már 2004-ben megtriplázta egy hagyományos alkotói honlap napi látogatottságát, úgy gondoltam, legyen belőle önálló oldalon művészeti hálóterem. Óriási sikertörténet: a Spanyolnátha 2008-ban művészeti folyóirattá válhatott. Kezdetben hárman dolgoztunk rajta, aztán lettünk négyen, most egy héttagú stáb készíti.

— Kigondolod a metodikát, merre, hány méter, megtalálod a közvetlen munkatársakat. Mit ígértél nekik? És magadnak mit ígértél?

— Ígéretről, ígérgetésekről szó sem volt, talán nem is lesz soha. Nem mondtam egyszer sem, hogy ha ezt vagy azt megcsináljuk, akkor ez lesz, vagy az lesz, hacsak azt nem egy-egy lapszámbemutató alkalmával, hogy ugorhatunk neki a következő utáni számnak. A Spanyolnátha-csapat igen erős, összetartó. Napi kommunikációban él, ímélszem nem marad szárazon.

— Tehát megtörténik a nagy esemény. 2004  nyarán hálóra kerül az első szám. Ekkor már felível, ha jól emlékszem, a Litera csillaga, de még megy a Terasznál is a szekér. Hogyan határoznád meg a Spanyol akkori helyzetét a két napi frissülésű irodalmi szájt mellett?

— A Spanyolnátha az indulását követő rövid időn belül a Litera és a Terasz után a 3. legolvasottabb onlájn művészeti médium lett. 2006-ban vállalta a negyedéves megjelenést, a netvilágban azóta is egyedülállóan tartja ezt a rendszerességet. 2008 az az év, amikor a művészeti folyóirat mellett elindultak a gyakoribb frissítésű HálóRovatok — bizonyára ennek is köszönhetően, ha ma az internetes irodalomról esik szó bárhol, elsőként a Literát és a Spanyolnáthát emlegetik.

— Egy szerver életben tartása nem világrengető összeg. De hogyan fizetsz az első években? A tapasztalat szerint ott mennek rendben a dolgok, ahol van pénz. A tartalom — főként így, hogy első közlés minden egyes anyagod — pénzbe, honoráriumba kerül, a tartalom pedig hozza az olvasót. A huszonkettes csapdája. Hogyan oldod meg az első években?

— Ha nem lenne meggyőződésem, hogy pénzt hosszú távon csakis kitartó munkával, emlékezetes teljesítménnyel lehet és érdemes keresni, akkor meglehet, sajnálnám azt a rengeteg munkát, pénzt, amit a Spanyolnáthába kezdettől fogva beleraktunk. Ragaszkodunk az első közléshez, igen, ezzel tudjuk a neten közölt irodalom tekintélyét is megteremteni. Mi az ún. „első években” tekintélyes közegben kőkemény és masszív olvasottságot adunk. Akinek a Spanyolnáthában naponta többen olvassák az írását, mint ahány példányban megjelennek (nem elkelnek!) a könyvei, és erről visszajelzéseket is kap, azt nem kell arról győzködni, hogy legközelebb is adjon kéziratot. 

— 2006-ban listára veszi a lapot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Mit jelent konkrétan a nyilvántartásba vétel?

— Talán mint egy születési anyakönyvi kivonat. A lap számára intézményesülést jelent(het): létét igazolja ezzel. Azon a néven más nem jegyezhet be lapot.  Kötődik ehhez is egy érdekes sztori: a Minisztérium lapbejegyző munkatársa, aki évtizedek óta ezzel is foglakozik ott, indokaink alapján gratulált a névválasztáshoz. „Átjött” neki a főhajtás a spanyolnáthában elhunyt Kaffka, Apollinaire, Schiele emléke előtt.

— Ha jól látom, Miskolc az első perctől támogatja az elképzeléseidet. Mennyiben? Hogyan?

— Jól látod, Miskolc ott van a Spanyolnátha mellett. Ha pályázunk a Mecénás Alapnál, ahová évente egyszer lehet, azok között vagyunk, akiket azon lehetőségeikhez mértem maximálisan tudnak támogatni. Csakhogy azok a lehetőségek sokak szerint gesztus-szinten működnek, mert helyi civil szervezeteket illetnek meg, és a Spanyolnáthát, mivel nem civil szervezet, hanem onlájn médium, ami Miskolchoz igen nagyon szorosan kötődik, s ily módon Miskolc arculatának elemi része lett, már 2008-ban megillette volna a város egy külön keretből kapott jelentősebb támogatása — amit aztán évről évre meg kellene kapnia. Én eddig azt mondtam, várjuk meg kérelmünkkel az idei évet, és kérjünk jövőre, 5. születésnapunk alkalmából egy nagyobb összeget, amit évente, rendszeresen kaphassunk meg. A kérelmet beadtam.

— Maga a lap ugyan negyedévi, de látom az új irányt, szerkesztőségi hírek címszó alatt felkerülnek a városhoz és a Spanyolhoz kapcsolódó események, találkozók helyszíni tudósításai, képriportjai. Ezek szerint, mint minden, a Spanyol is változik, nem elégszik meg a hagyományos papírfolyóirat háromhavonta összeálló szépirodalmi anyag megjelenítésével, hanem közeledik egy pezsgőbb, aktualizáltabb, a körzet művészeti életére gyakrabban rányitó formához. Mi okozza a változást?

— A szerkesztőségi hírekben kizárólag Spanyolnátha-érintett híreket közlünk. Helyszíni tudósításaink nincsenek, de minden eseményünk igényes fotódokumentációja megjelenik a lapban. A „körzet” művészeti élete eseményeinek hírül adása, ha az eseményeknek nincs köze a folyóiratunkhoz, nem vállalt feladatunk. (Egyébként mi lehet a körzet? Művészeti szerkesztőinket állandó lakhelyük Budapesthez köti, szöveggondozónk Kisvárdán tanít, a gépíró Hernádkakon hajtja álomra a fejét, a Spanyolnátha műhelye Miskolcon van.) A Spanyolnátha nem engedheti meg magának, hogy csakis onlájn létezzen, ill. ha megengedte volna ezt a luxust, akkor esélye nem lett volna arra soha, hogy 2008-ra az egyik legnépszerűbb onlájn művészeti médium legyen. Lapszámbemutatók, irodalmi estek, koncertek, performanszok, műhelymunkák, kiállítások sora fémjelzi az offlájn tevékenységet.

 
— Volt egy irgalmatlan ötleted, azóta irigylem tőled, mióta felfedeztem, verem a fejem a falba, miért nem én találtam ki. Egyszerre olvasószállító és hagyományőrző, nem mellesleg csoda: a települések bemutatása irodalmárok tollából. Hogyan láttad meg az isteni szikrát? És mekkora a látogatottsága?  

— A Vendégváró keresett meg bennünket azzal, hogy kezdjünk közös projektbe. Már csak azért sem utasítottam vissza az együttműködést, mert a belföldi turisztikai piac meghatározó portálját naponta tízszer annyian böngészik, mint a művészeti oldalakat. Agyaltam, és a 2006-tól futó, ismertebb településeket bemutató Európa kulturális főhálósa projektünket „ráültettem” a Vendégváró „Írd fel magad a térképre” akciójára. Frenetikus a siker. Olyanok olvassák a Spanyolnáthát, akiknek egyébként soha eszébe nem jutott volna. Egyébként Spanyolnátha-mánia az ilyen „célcsoport-átlengetés”: a folyóirat kiadójának hernádkaki székhelyén a járvány pusztításának 90.évfordulója alkalmából, december 14-én egy kertfesztivált rendezünk, Önök kerték címmel, melynek kiemelt támogatója a Kertészet és Szőlészet c. folyóirat és a Kertbarát Magazin. Talán ezen médiumok olvasói köre a projekt után nagyobb átfedéssel bír a Spanyolnátháéval...

 
— Bizonyos dolgok meghaladják értelmi képességemet. Hogyan lehet támogatáshoz jutni — tegyük fel — a Budapest Banktól? Hogyan tárgyal egy főszerkesztő a pénzemberekkel, hogyan fogadtatja el az egyszerű tényt, hogy jól belegondolva kötelességük volna valamennyit visszacsorgatni a haszonból a kultúrába, ha nem is többet, de legalább annyit, mint öt perc televíziós reklámidőt. Tehát?

— A pénzember célzottan pártfogol, a Budapest Banktól egy Budapest-számra lehet támogatást szerezni, nem pedig egy miskolci tematikus összeállításra. Elvünk az, hogy nem feltétlenül a pénzügyi támogatások megszerzésére kell hajtani: a bank például, ha egy szolgáltatását a Spanyolnátha kiadójának egyedi elbírálás alapján negyedáron, jelképesen nyújtja, az már éves szinten igen jelentős támogatás. Nem az a lényeg, hogy dől a pénz befelé, hanem hogy ilyenekre kevesebb a kiadás. Ha Berekfürdőre megyünk, a Berek-Víz Kft. támogat, nem pedig a hévízi búvárklub. A küldeményművészetet nem egy bank, hanem a posta támogatja, az Önök kerték fesztivált nem a szerényfalvi Bulvárok, hanem a fent említett médiumok.

 
— Mennyi idődet viszi el a Spanyol? Itt a kérdésnek nincs vége, de azért próbáld meg összeszámolni.

— Napjaimat a Spanyolnátha körüli ténykedés igen jelentősen meghatározza. Számolni azért nincs értelme, mert minden másra csakis ezen kívül jut idő. Amit most írok, az Spanyol-idő?

 
— Persze. Spanyol-idő. És itt a kérdés második fele. Úgy kérdezem, mint netes szerkesztő a netes szerkesztőtől. Nem érzed néha — gondolva például a balkáni háborúra —, hogy egyik pillanatról a másikra elveszhet mindaz a rengeteg munka, amit az évek során benyomtunk a hálóba? A világ nem áll meg, új hörcsögök jönnek, konfliktusokat robbantanak ki, nem csak áram nem lesz, és szerver, de kenyér és zsír sem. Elszállhat mindaz, ami manapság lételemünk. Az irodalom ötszáz éve papír és Gutenberg. A könyv és a könyvben tárolt munka megmarad, minden könyvtárat nem égethetnek fel. Nem érzed néha úgy, hogy könyvekkel kellene inkább jelen lenni?

— Na, az ilyen latolgatók megnyugtatása veszi el az időmet a Spanyoltól   Kérdezd meg Gutenberget, foglalkozott-e azzal, hogy lesz-e holnap elég papír, lesz-e nyomdafesték, tető a gépfejei felett. Az internet nem fekete lyuk a Gutenberg-galaxisban, nem a könyv alternatívája — önálló médium, s erre az önállóságra épült a Spanyolnátha. Ha nem lesz áram, szerver, kenyér, zsír, te sem leszel — akkor meg miért is foglalkozol ezzel a problematikával? Ha nem bíznék a holnapi netzsírban, a szerverkenyérben, egy percet nem dolgoznék tovább.

 
— Kihagytam valamit a beszélgetésből? Van olyan lényeges elem, amit nem kérdeztem meg, benned maradt? Most még pótolhatjuk. És elköszönök. 

— Igen, kihagytad a Spanyolnátha elérhetőségét: www.spanyolnatha.hu.

 O. Z.

Irodalmi Jelen Online, 2008 december