Három masszív tömbre támaszkodik a virtuális térben a Spanyolnátha művészeti folyóirat 2008. szeptember 20-án debütált őszi száma. Az a szerencse ért, hogy mindhárom projektben részt vehettem.

A legnépesebb alkotótábort felvonultató blokk az immár nyolcadik alkalommal kiírt Mégse légyott – Vass Tibor főszerkesztő voltaképpen egyszemélyes projektje, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál irodalmi kísérőrendezvénye. A kérdés a felkért szerzőkhöz – írókhoz, költőkhöz, képzőművészekhez, közéleti személyiségekhez – ezúttal így hangzott: mi állna abban az utolsó ímélben, amelyet csakis Bartók vagy műveinek bármely hőse küldhetne az emberiség nevében, mielőtt a világhálózatnak vége szakad? A kérdésre, mint mindig, egyetlen A4-es lapra kinyomtatható e-mailben kellett válaszolni. A beérkezett munkák egy antológiában (100 sorszámozott példány) jelentek meg még a nyáron, online verzióban pedig itt, a Spanyolnátha őszi számában böngészhető a teljes kollekció.

A második nagy tabló a Spanyolnátha azon saját kezdeményezését gondolja tovább, amelynek keretében a lapban mint Európa kulturális főhálójában egy-egy település mutathatja meg új módon magát a netes olvasóközönség előtt. A korábbi nagyvárosi (egyebek mellett Székesfehérvár, Veszprém, Sárospatak, vagy épp Budapest kulturális-művészeti életét bemutató) netantológiák után immár második alkalommal olyan esszécsokor kap helyet a folyóiratban, ahol a felkért szerzők egy-egy szívükhöz kedves kistelepülést mutathatnak be saját emlékeik, élményeik – s ráadásként korabeli családi fotóik - felidézésével. A mostani körkép három tucat helyszínt tesz átélhetővé, Abádszalóktól Karcsán át Zamárdiig; jómagam a kisgyermekkorom fő helyszínéül szolgáló Csengőd emléktöredékeit gyűjtöttem csokorba.

Ha az előbbi inkább a szavakkal hódít, akkor a harmadik - adoptált - nagy blokkban egyértelműen a képeken van a hangsúly. A virtuális tárlaton a Leonardo, a reneszánsz ember címmel június 6-án, a kaposvári Festők Városa Hangulatfesztiválon nyílt (a Kaposvár Megyei Jogú Város, a Képírás Művészeti Alapítvány, a Magyar Elektrográfiai Társaság és a Vaszary Képtár közös szervezésében rendezett) elektrográfiai kiállítás anyagát ismerhetjük meg, Winkler Ferenc muzeológus bevezető szavai kíséretében.

Természetesen az őszi szám e három pillér mellett egyéb rovatokkal is jelentkezik. A nyári Tokaji Írótábor Irodalom az interneten című szekciójából szemezgető összeállításból például az is kiderül, miért jó az interneten létrehozni egy folyóiratot. A képi szekciókban Bibók Bea színes törökországi fotóival, Tarczai Béla érzékeny fekete-fehér fényképeivel, továbbá az idén elhunyt képzőművész, Tellinger István összetéveszthetetlen hangulatú festményeivel, grafikáival találkozhatunk, de nem hiányozhatnak a lapból a recenziók és a zenei témájú elemzések sem.

Kibővült tartalom - a negyedéves lapszámok között folyamatosan frissülő alrovatok, szinte naponta bővülő hírkészlet, terjedelmes fotóriport-beszámolók a sajtószobában – és változatlanul igényes szerkesztés, egyenletesen magas színvonal jellemzi a megújult logóval, barátságosan böngészhető szerkezetben megjelenő Spanyolnáthát. Szép munka.

 Arnolfini Archívum