Készülődsz. Utazni fogsz nemsokára, sőt, szinte mindjárt, gyomortájékon már meg is jelent a görcs, megint repülőre kell szállnod, tehát megint órákat fogsz pazarolni a becsekkolással, megint potenciális bűnözőként fognak kezelni, övet, telefont, kulcsot dobozba, zakót, kardigánt – ó, az a fránya cipzár! – szintén, az úgynevezett kézipoggyászt is, persze tusfürdőt, sprét, fogkrémet, krémet, hajolajat, vazelint kis kiszerelésben átlátszó és zárható és kellő méretű műanyag tasakba jó előre, aztán át a kapun, méregetnek, nézegetnek, dobozból mindent vissza, felöltözni, séta a képernyő elé, mikor indul, honnan a gép, újabb kínos percek, félórák, leülsz, a boltok elvileg vásárlásra ösztönöznének, de, szerencsére, mentes vagy a kényszertől, teszel rájuk, hátradőlsz, olvasol, gondolkodsz, minek ez az egész tortúra, annyira, de annyira kínos, affektálnád szíved szerint, sőt, hangosan morognál, még jó, hogy ujjlenyomatot nem kértek. Olyan helyre nem repülsz, ahova kérnek, semmi effélét nem vagy hajlandó, próbálsz valami elvezet mentén gondolkodni, kjelölni egy határt, úgy tenni legalábbis, mintha rengeteg lehetőséged lenne magad szabni a határokat, vigyorogsz, vigyorogsz. Mert senki nem akar rosszat, se jót, egyszerűen háború van, az idők kezdete óta permanens háború folyik, hol több, hol kevesebb vérrel.
Nagyon korán kell kelned, az egész napos úton levéshez, ismeretlen tájak ismeretlen közlekedésével számolhatsz, elengedhetetlen a friss reggeli hosszúkávé külön hideg tejjel. A bepakolást az elmúlt napokban fokozatosan zajlasztottad, éppen azért, hogy a csípős hajnali teraszon kicsit még égő szemekkel ülhess a hideg székre, békésen hátradőlhess, kortyolgathass, lazíthass magadon. Fejben kell erősnek lenned, a fizikumoddal nincs baj.
De most még az előtte lévő este van, ülsz a törzshelyeden papír és ceruza társaságában, mosolygatsz a pincérlánnyal, kérdezgeted, mi van vele, régen láttad, na, és a többiek, lelkesen beszél, mesél, félig hunyod a szemed, hallgatod, figyelsz is meg nem is, itt is vagy és ott is vagy, tudod, hogy ez a legszebb, ez az állapot, ez a helyzet. Hát igen, a jól megszokott s szeretett köztelét.
Akár egy igazi mesehős, aki felveszi a hétmérföldes csizmát, egyik lába itt, a másik ott, kár, hogy ő közben szétreped, már a legelső minutában, csak húscafatok és rengeteg vér marad belőle. Háború van.