SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
A völgyben
2015.08.05.
Nyári nap stramm
férfilepke száll
virága
sziromhajába,
a bibe rábillen,
a szárnyak összecsúsznak.
Elsimul
szépen a nőn.
Történik Rodoszon:
tört ívű fák szélcsöndbe
karolnak, barázdált
törzsükön sziruplassú
sugár. A kapcsolat
rendkívülire vált
virág, fa, fény,
férfi között.
Szirmok illatában
hosszan időzik,
fakadnak ízek,
mézelő perc telik,
kontrasztszínek szűrődnek.
A virág odaadja magát,
pillangója édes szárnyakat bont.
A fák széthajolnak
és beomlik a fény,
szélessávú forróság
kap a rodoszi völgybe.
Történik négyszázezer éve,
a völgy kezdetén,
hogy Rodosz
a tengerből kiforrt,
Apolló szigetnyi mosolyakor.
Történik újra, négy éve, nyáron,
mához egyre, ma, most,
a férfi sziromágyától
számított nyarakon,
tulajdonképp örökké,
amíg a lepke lepke,
virág virág.
