SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
A völgyben
2015.08.05.
Nyári nap stramm
férfilepke száll
virága
sziromhajába,
a bibe rábillen,
a szárnyak összecsúsznak.
Elsimul
szépen a nőn.
Történik Rodoszon:
tört ívű fák szélcsöndbe
karolnak, barázdált
törzsükön sziruplassú
sugár. A kapcsolat
rendkívülire vált
virág, fa, fény,
férfi között.
Szirmok illatában
hosszan időzik,
fakadnak ízek,
mézelő perc telik,
kontrasztszínek szűrődnek.
A virág odaadja magát,
pillangója édes szárnyakat bont.
A fák széthajolnak
és beomlik a fény,
szélessávú forróság
kap a rodoszi völgybe.
Történik négyszázezer éve,
a völgy kezdetén,
hogy Rodosz
a tengerből kiforrt,
Apolló szigetnyi mosolyakor.
Történik újra, négy éve, nyáron,
mához egyre, ma, most,
a férfi sziromágyától
számított nyarakon,
tulajdonképp örökké,
amíg a lepke lepke,
virág virág.
