SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
Aranyköz
2010.11.28.
Mindennek a közepén állok újra. Amikor közeledik a tiszta arcú fiú, tudom, kedves leszek, azonnal szól, hozzám, bátran, a szemébe nézek, mintha a tiédbe, nem kell értenem, jót akar, szeretné tudni, mit csinálok vasárnap délután itt, aggódik, miért én, miért itt; keresgetek, de folyamatosan olvasom a szemét, hogy lehet egyszerre két szemet nézni egyformán, úgy hogy nem középre; megnyugtatom, béke van, azt mondja ünnepek — tudom, a legszebb aranygyertyával vár otthon egy gyerekangyal.
Nem értem, hogy lehet ennyire tiszta, semmi szenny: sem félelem, sem bizonytalanság, abból sincs benne semmi, amivel én ma tele, semmi kételkedés.
Akkor bennem sem volt. Jöttél középről, felemelted a fejed, kérted, hogy nézzek magasra, csak oda, semmi más ne érdekeljen, nevettem, tudtam, igazad van, ezt tudtam, sok mást nem, ami ma zavar, kétségbe ejt, bizonytalanít.
Sokan jönnek, középen én állok, még béke van, tudom, egyformán nézek mindenkire, folyamatosan, ünnepek, tisztaság, vasárnap, béke van, úgy hazatérnék, kimentenélek, vízből vagy szennyből, nem odáznék tovább semmit, lennék okosszívű, jóeszű, aranyhajú, fogadnálak akár fiammá.
