Általános sorakozó van. Mindenki a helyén áll és a csontjait ropogtatja. A szárítóköteleket rángatja a szél.
  Az időzítés tökéletes: süt a nap és a kutyák sem ugatnak.
  A parancsnok nyugtalansága meglepő, ám az, hogy némán idegeskedik, elviselhetővé teszi az ácsorgást.
  Egy isten se mondaná meg, hogy az ellátás akadozik és a körülmények mostohák, mert a gyerekek szépek. Még akkor is, amikor ásítanak az éhségtől és sírnak a helyhiánytól.
  Mert táplálja, élteti őket a vakhit.
  Mert vakhit, nos, az van bőven.
  Csak az van, semmi egyéb.