SPN BLOG
Berka Attila
(1976, Budapest) 2006-tól a Spanyolnátha szerkesztője, 2008-tól az SPN Krú tagja. Kötetei: Lada Béla nem hal meg (Spanyolnátha, 2009); Hosszúkávé külön hideg tejjel (Spanyolnátha, 2010); Anómia (Irodalmi Jelen, 2017). Legutóbbi antológiák: 95 Szín-tézis (Spanyolnátha, 2017); Boldog kedd (Spanyolnátha, 2016); Üzenet a másvilágra (Areión, 2016).LAPUNKBAN MÉG »
+_mondás » 2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 ősz » 2009 tavasz » 2009 tél » 2010 nyár » 2010 ősz » 2010 tavasz » 2010 tél » 2011/1 » 2011/3 » 2011/4 » 2011/5 » 2011/6 » 2012/1 » 2012/2 » 2012/3 » 2012/4 » 2012/6 » 2013/3 » 2013/4 » 2013/5 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/3 » 2015/4 » 2015/5 » 2015/6 » 2016/3 » 2016/4 » 2016/6 » 2017/1 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2018/1 » 2018/3 » 2019/1 » 2019/3 » 2019/4 » 2019/6 » 2020/3 » 2020/4 » 2021/2 » 2021/3 » Mis_kóceráj » Nar_kotta » Pasolini » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Tata » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Berka Attila
b
2013.02.01.
Általános sorakozó van. Mindenki a helyén áll és a csontjait ropogtatja. A szárítóköteleket rángatja a szél.
Az időzítés tökéletes: süt a nap és a kutyák sem ugatnak.
A parancsnok nyugtalansága meglepő, ám az, hogy némán idegeskedik, elviselhetővé teszi az ácsorgást.
Egy isten se mondaná meg, hogy az ellátás akadozik és a körülmények mostohák, mert a gyerekek szépek. Még akkor is, amikor ásítanak az éhségtől és sírnak a helyhiánytól.
Mert táplálja, élteti őket a vakhit.
Mert vakhit, nos, az van bőven.
Csak az van, semmi egyéb.
