SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Belevaló
Turczi István: Ezt a nőt nagyon
(hangoskönyv, Irodalmi Fülbevaló sorozat)
Erotikus versek Bozó Andrea, Máté Gábor és Dömötör András előadásában
2008, Kossuth Kiadó, Mojzer Kiadó, 73 perc, 1990 Ft
2008.05.28.

A bátorítás a felfedezőké, s a világ is az övék. S ahol világ van, ott áll mindig egy bevetésre váró ágy, egy vetésre váró nő és egy vetődésre vágyó férfi, az ominózus pillanat pedig éjszakába húzódik.
„A világ, akár a kitárulkozó női test, ősidők óta felfedezésre vár.” — adja a szavakat Turczi István, s a szavak életre lépnek, kitárulkoznak és kiáradnak, ahogy ősidők óta a hang a kifejezés legönzetlenebb, legsokoldalúbb s legérzékletesebb módja, ahogy — amióta léteznek költemények — arra vágyunk, hogy meghallgassuk őket és örömünket vagy épp bánatunkat leljük meg bennük. S nem nagy titok, ahol a verssorok bomlanak, ott omlik a férfi is a női lábakhoz, ahol a rímek köszönnek egymásnak, ott csatákat vívnak az éjszakában. Romantikusságunk belevész a kinyíló ajkakba, ahogy nyelvi készségünk sem mindig az élőbeszédben mutatkozik meg, a vers és a szerelem ilyetén párhuzama végigkísér emberi életünkön, küzdhetünk és sportolhatunk és befoghatjuk a fülünket — de a belső hangokat nem fojthatjuk örökre magunkba, azok kikívánkoznak.
Ahogy az egyik legférfibb és egyben tán a legkifejezőbb félmondat-című hangoskönyvet, az Ezt a nőt nagyont indítom, egyszerre felfedező leszek és szerelmes. Átalakulok, hallom Vukán György zongoraszólamait elő-előbújni, felhangzik Máté Gábor búgó mélye, megtudjuk, hogy a felfedezőket s minket, férfiakat, egyféle vágy hajt, a kitárt öl, az ölelés, a test, ami mi mindent rejthet, s ki mindenki fedezett fel rajta, s benne micsoda mennyiségű rengeteg mindent!
S elkezdődik, s Turczi Istvánt imádják a nők. Nem irigykedek, vagy talán… Hallgatom, ahogy a költő a nő felé közelít, Dömötör Balázst hallgatom, ahogy elmondja, a költő hogyan közelít, a piros lepedő megbolondít és zavarba is hoz, elkerülhetetlen az a beteljesülés, ami egy verset is befejezésre szólít. Máté Gábor hangján a vágy „…egyetlen elektromos örökpont átalakító szerkezet, időzített robbanás…”, a háttérben visszafogott, direkt visszavett zongora szól Vukán György hangján, s érzem, Turczi hogy szerethet, milyen a szerelem, amely lassan csendesül és milyen az élet, amely testestül-lelkestül szerelmesül.
A bátorításon túl vagyok, magával ragadt az energia, amely ebből a könyvből kiárad, a hangszórókból kiliheg és „… ezt a nőt nagyon…”, mondja meggyőzően Dömötör András és elhiszem neki, hogy valahol a hifim másik, belső oldalán ott a nő, a bűnbeesés alkalma. Ott van. Bozó Andrea hangja miatt meg kell néznem a borító hátoldalát. Vörös ruha, szőke nő fehér testben. Turczi István versnyelve — szinte érzem, szinte…, de lehet, hogy csak az én képzelőerőm az — ilyen nőt képzel a hangok mögé.
S folyik tovább az est, lejjebb kapcsolom a villanyt, ez a nyelvbotlás még gyerekkoromból ered, mint amikor a blúzon átlátszó női idomokat épp csak ki lehet venni s mi épp hogy csak nem vesszük ki. Vennénk, de nem lehet.
„Nedves szavak” — mondja Máté Gábor s valami szokatlanul törékeny vers hallik, a Múlik az idő. Olyan kedvesen gyöngéd az emlék, hogy szinte meglepő, ahogy beleszól a csendes zongorába Bozó Andrea.
Belefeledkezem.
A cédé 20% kedvezménnyel megrendelhető a Parnasszus Kiadónál
(tippcult@t-online.hu; (1) 251 8163).