SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Bosques de mi mente
Az elme erdői
2010.03.27.

A zongora — mióta ismerjük a hangját — a megnyugvás, elmélyedés, a tűnődés, a komoly hallgatás szépségét kínálja fel a hallgatójának. Sokan érzik nehéznek, talán feleslegesnek mindezt ebben a gombolyagvilágban, ahol fél percnél többet nem is akarunk időzni, nem akarunk gondolkodni sem, a sugárzó tévé mögött pihenünk, mellettünk halkan zúgó laptoppal alszunk, és arra ébredünk, hogy új üzenetünk jött, és nagyon hangosan csipog a telefon.
A zongora nem kigombolyít, még csak nem is igazít el. A zongora segít magunkra találni, a zongora kiszabadít s egyben békén hagy. A zongora bennünk létezik és szól a mélyben, mindig halljuk, mint a fülzúgást, még ha igyekszünk nem figyelni rá, vagy nem is igyekszünk, csak egyszerűen így alakul.
A Bosques de mi mente a spanyol Nacho egyszemélyes projektje. Minimalista zenéket teremt a saját bevallása szerint, mégis minden alkotása komplexnek és kidolgozottnak tűnik. Az ő erdőkuszája, a mi világgombolyagunk, a hangjaival töltött idő nem a kibogozásé, nem a csapáson járásé, inkább a megértésé. Megérteni, mi múlik rajtunk és mi múlik kívülünk, mit múlat az idő és mi független minden múlástól, mulasztástól. Ez az állapot, amit legmélyen keresünk, amiről nem is tudjuk, hogy létezik, csak nagynéha sejlik fel, amikor lemerül a telefon, amikor áramkimaradás van, amikor megbetegszünk és csak fekszünk az ágyban, a melegben, csöndben, egyedül.
A zongora persze inkább melankolikus. Búskomor. Az elmélyülés az elkomolyodás, a megértés az elengedés, a felismerés mindig veszteség is. Felismerni, hogy nem tudunk mindent megtenni, hogy nem tudunk mindenhol ott lenni, hogy nem tudunk mindenért felelni — egyben megtudni, hogy mégis mit tehetünk, magunkért, magunkban és így: másokért.
A zongora tudatos és elképesztő szabadság.
A Bosques de mi mente honlapja.
A Bosqes de mi mente négy albuma szabadon letölthető a Jamendo honlapjáról