SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
Csuhé
2010.03.21.
A szaga olyan, mint a csutkababa hajáé volt, egy szőkét és egy vöröset kaptam, rájuk tekertem az anyu nagyon régi nagyon színes ruhájából csíkokra vágott darabokat, megkötöttem, csinosra.
A haja színe a két csuhébabáénak a keveréke, a dereka épp, mint a meghúzott anyag alatt a kukoricabábué. Szereti, ha szagolom a haját, olyankor közel vagyok, egészen, anyuszagom van, úgy nevez: manyus.
Becézetlen elalvásában nincs szemrehányás, tehetem magamnak, foszthatom meg szaglásoktól, csuhéderéktól magamat. Amikor a sok simítástól hullani kezdett a csuhéhaj, takargatásba kezdtem, van ma is mit, hiába kötnék rafiaszálat, menthetetlenül szakad.
Ha nedves volt a csuhéhajú, furcsa sercenés volt minden szálhullása, élete belülről jövő nedv, minden szállal sercenés.
Most húzom az anyagot, a nagyon régi nagyon színes ruhám csíkokban, kedvenc babájának derekára kötésekor szálak szakadatlanok, babahaj szagtalan, fordulásakor csak mintha annyi: manyus.
