SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Fázisok
2011.07.25.
A hajnal kivárása négy állapotban. A találkozás, almaborral, egy pálinka is elfogy, érezni és szagolni, beszélni hozzá, ő vissza, mások hozzánk, ülünk a lépcsőn, a fok kevesebb, a szél az arcunkat fogja, közel húzna egymáshoz, mint a hídvasakat a hideg.
A leszakadás, a társaság kinn reked, elmegy, kiisszuk magunkat, mondjuk és hallgatjuk, túl hangos az este, túlvagyunk valamin a konkrét álomból, a valóság átdiderget, van egy utolsóként megmutatkozó pillanat, amikor nem búcsúzunk mégsem el.
Az együtt maradás a harmadik fázis.
Hideg lesz, mielőtt összebújunk, egymás kezét adjuk magunknak fűteni, hajunkat szél ellen, az arcunkat is. A csók miatt maradunk le mégis a hajnalról.
