„Februáriusban alighanem tél lesz, / Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz, / Édesebb piros színt adva minden rúzsnál, / Békebelibb színt már sápadt háborúsnál. // Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von, / Láthatsz boldog népet a ligeti tavon, / S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban, / S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van! // Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek, / Megmaradjon kedve a mulató népnek, / S ne lenne példájuk olvadó hóember, / Hanem igaz szívű, hűséges jóember...”

Tóth Árpád (1928)