SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Intelligenciagyanús tánczene
A Siba Novoszibirszkből
2009.07.02.

Megyek megint Oroszba, képzeletben, virtuálba előveszem a kevés orosztudásomat és zenét hallgatok, tánczenét.
Vagy népzenét, esetleg komolyzenét, elektronikusat, amolyan mindenegybét, amolyan fültépni szerető dallamosat. Hátradőlök a munkában, délután 5 óra, hazamehetnékem van, másnapos vagyok, de már csak hasban, gyomorból mar a tegnap este. Sibát hallgatok.
Szpasszíba, mondja az orosz, talán a szófél megfelelően körülírja a testvérpár munkásságát, mintha azt mondanám a köszönet helyett, hogy „szönet” vagy „könet” vagy csak „net” és érteném, hogy mit akarok. Egy adag nosztalgikus-romantikus dallammenet, tán az orosz népzenei hanghordozás visszacsendülése, és egy nagy adag modernitás, talán az USA-ban élő testvér felvilágulása az egyik, a Szibirszkben maradt hagyományőrzése a másik fél, ó, találgatás, ó, manipula.
Hallgassuk már meg inkább, ülök a széken, hátracsavarom a kezem nyújtóból, szól a nóta elmenés előtt, felteszem biciklizéshez is az empéhármamba, menjen a kocsik közt is, amikor megyek. Szól. Hallgatom is.
A legutóbbi, Handless Clock címû albumot. Mondhatnám, hogy remek, de nem azt akarom, hanem hogy milyen, miközben megyek a bicajon, a Bornnal kezdem, mert az kezdődik, hát az nagyon ütős, még a tekerés is gyorsabb. Dubstep. Na, nem úgy, ahogy a Rewind-on szól Cadik lemezeiről, elsőre nem is lehet Dubstepnek mondani, az egész később esik le, amikor már-már IDM-nek keresztelném, már-már exp.electronicának, már mindjárt vége az első számnak, le kell írjam: neoklasszikál dábsztep.
Ja. Nem is teljesen igaz, végülis szintikkel és virtualizációval létrehozott hangokról van szó, bár a neo előtag épp rejtheti ezt a módozatot is. Ha tudálékos akarok lenni.
Dubstep, mert mintha afelől közelítenének, gondolom, a duó második lemezén a legtöbb nóta alapja az. Na de meg elektronika is, a maga dallamos értelmében, közkedvelt akkordmenetek, szép zongorafutamok, hülye hangok. Néhol intelligens tánczenébe (IDM) hajló ritmuskavarodás, harminckettedelés — s a végén mégis a felezős, dubos ütemekhez lyukadunk ki, hát persze, a hangulatról van itt szó, nem a felhasznált nyersanyagról, a motívumokról — a végső puffogásról van. A dubbdubbról.
Ülök a bricajon és dobol a lábam a pedálon a pirosnál, a gyomrom kerreg, nemsoká otthon vagyok.
Siba – Handless Clock (es41)
Az electrosound.ru kiadó jelenleg nem üzemel, de hangulatos, főleg orosz, ukrán vonatkozású elektromos lemezei még ingyen letölthetők.