Megyek megint Oroszba, képzeletben, virtuálba előveszem a kevés orosztudásomat és zenét hallgatok, tánczenét.
Vagy népzenét, esetleg komolyzenét, elektronikusat, amolyan mindenegybét, amolyan fültépni szerető dallamosat. Hátradőlök a munkában, délután 5 óra, hazamehetnékem van, másnapos vagyok, de már csak hasban, gyomorból mar a tegnap este. Sibát hallgatok.
Szpasszíba, mondja az orosz, talán a szófél megfelelően körülírja a testvérpár munkásságát, mintha azt mondanám a köszönet helyett, hogy „szönet” vagy „könet” vagy csak „net” és érteném, hogy mit akarok. Egy adag nosztalgikus-romantikus dallammenet, tán az orosz népzenei hanghordozás visszacsendülése, és egy nagy adag modernitás, talán az USA-ban élő testvér felvilágulása az egyik, a Szibirszkben maradt hagyományőrzése a másik fél, ó, találgatás, ó, manipula.
Hallgassuk már meg inkább, ülök a széken, hátracsavarom a kezem nyújtóból, szól a nóta elmenés előtt, felteszem biciklizéshez is az empéhármamba, menjen a kocsik közt is, amikor megyek. Szól. Hallgatom is.
A legutóbbi, Handless Clock címû albumot. Mondhatnám, hogy remek, de nem azt akarom, hanem hogy milyen, miközben megyek a bicajon, a Bornnal kezdem, mert az kezdődik, hát az nagyon ütős, még a tekerés is gyorsabb. Dubstep. Na, nem úgy, ahogy a Rewind-on szól Cadik lemezeiről, elsőre nem is lehet Dubstepnek mondani, az egész később esik le, amikor már-már IDM-nek keresztelném, már-már exp.electronicának, már mindjárt vége az első számnak, le kell írjam: neoklasszikál dábsztep.
Ja. Nem is teljesen igaz, végülis szintikkel és virtualizációval létrehozott hangokról van szó, bár a neo előtag épp rejtheti ezt a módozatot is. Ha tudálékos akarok lenni.
Dubstep, mert mintha afelől közelítenének, gondolom, a duó második lemezén a legtöbb nóta alapja az. Na de meg elektronika is, a maga dallamos értelmében, közkedvelt akkordmenetek, szép zongorafutamok, hülye hangok. Néhol intelligens tánczenébe (IDM) hajló ritmuskavarodás, harminckettedelés — s a végén mégis a felezős, dubos ütemekhez lyukadunk ki, hát persze, a hangulatról van itt szó, nem a felhasznált nyersanyagról, a motívumokról — a végső puffogásról van. A dubbdubbról.
Ülök a bricajon és dobol a lábam a pedálon a pirosnál, a gyomrom kerreg, nemsoká otthon vagyok.


Siba – Handless Clock (es41)


Az electrosound.ru kiadó jelenleg nem üzemel, de hangulatos, főleg orosz, ukrán vonatkozású elektromos lemezei még ingyen letölthetők.