SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia

1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Deák-Takács Szilvia
Jogosulatlan bejárás
2009.08.23.
Dehogynem, jogosult vagyok ide belépni. Megint a lépés, a szó kísér mióta, tehát jogosan juthatok be erről, ebből az irányból, innen — magyarázom az elképedt kapuőrnek, higgye el, én ide, innen jogosan bejuthatok.
Röntgenre lépek, hátsó kapun, ahonnan közel a járás, tessék, belép egy újabb szó, meg kell tudnom, jogosult vagyok-e már járásra, csúszott csonthelyzetek alakulóban-e, képződtek-e bennem a képződnivalók, taníthatom-e ősztől újra, mi a különbség fosztás és kicsinyítés képzése között.
Megfosztottak a csontom egy részletétől, kaptam helyette másikat; mindig mondom, ne részleteket olvassatok, a kötelező szót rég elhagytam a használt szavaim közül.
Lássuk, a részlet összeáll-e egésszé, betekintést kaphatok-e a rész-egész optimális arányba, lesz-e bejárásom, mihamarabb, nagykapus, őrzött háromemeletesekbe is.
A járáson kívül megvisel a várás, jogos a 40 fokban, jogos az ellátásért a 170 pont is, míg ezt begyűjtöm, megállapíthatom, hogy az átvilágításra csak fiatal korom ellenére bejáratott rutinom teszi lehetővé, hogy a befelé nyíló ajtóval eltorlaszolt öltözőből — járósegédeszközzel — autóvezetés közben elsajátított technikával bejussak. Harc egy kis sugárzásért.
Várakozás közben egy szépkendős fiatal lánnyal beszélem meg a továbbjutási esélyeinket, kendője alatt a haja emléke csak, a dózis neki más, járjon szerencsével, úgy nézek utána, ahogy más után nem, amikor attól félek, utoljára.
Járathatom magam, ez a jogos elrendelés, megfoszthatom magam segédeszközöktől, a muszkulust képezzem, ha bejáratódik, majdnem a régi leszek, jár nekem. Bár bejárásom erről lenne jogosulatlan, a kifelé őrizetlen kapun kívánnám, meg egy kendőt az egészséges hajamra, védene a káros sugárzástól.