SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia

1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Deák-Takács Szilvia
Kékfestő
2011.02.15.






A kék boldogabbá tesz. Pár napja jobban szeretjük a kéket. A színed. Ne gondold, nem fiús. Sárgával főképp. Akár a tenger. Szeretnénk kék palástot adni, indigókéket. Kék bálnát, kék madarat, vizet, eget. Beborítanánk vele, amikor fázol.
Üzented, reméled, el tudsz jönni.
Sokszor kell elindulni, míg jó helyre érünk. Ahol vagy, a karokon, jó lenni.
Olyan természetesen, ahogy a pipacs piros, a búzavirág kék.
A mesebeli kislánynak volt egyszer egy kékfestős ruhába öltöztetett babája. Amikor az anyukájához akart bújni, számolni kezdte a babaruha fehér mintázatát. Mire elfáradt, elhitte, hogy ott van, aki hiányzik.
Most sokan számolunk fehér mintákat. Fehéret a kéken, kéket a fehéren, számolunk. Számoljuk jöttödig.
Kiszámolunk, párban állunk, majd körben, ahogy a kislányka a körjátékban. Egyik fonott copfja végén piros, másikon kék szalag, hosszan nyúlik, ekkorára is hosszan nőtt. Egyszerre lebben. Lássuk, ki lesz a párja. Kezében pipacs, forgunk, gyorsulunk, a szál elmosódik, kör lesz, egymaga, pipacs, piros, pipacskör, forgunk, piros, kék, kiforgunk, ki a körből, kiszámoljuk.
Olyan természetesen, ahogy ott van, aki hiányzik; ahogy a piros pipacsból akár kék is lehet. Olyan természetesen, ahogy a jó helyen vagyunk.
(Elhangzott 2010. február 15-én a kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Jótékonysági Gáláján.)
A képsorozat a kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Jótékonysági Gálájára készült.
Vass Tibor: A pipacsom egész nyáron tudta, hogy a szív páros szerv, és hogy ő a kertem legpajzánabb névelő növénye, ezért volt bátorsága Anita kék tornacsukájában átvészelni a nehéz napokat I-VI. Elektrográfia, Hernádkak, 2010. február 10.