SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Melodium
Avagy az elektro-romantizmus hatása a női bugyikra és a férfi alsókra
2009.01.25.

A kedvenc számom, hát legyen, megmondom nektek, idefirkantom, a Melodiumtól a Mmiomm (nőnemű házimacskanyávogás, ha lefordíthatnám). Ja, és persze annak is a Dudley-féle remixe. Mármint az egyik kedvencem. A másik, hát persze, a Hellomusic, mégpedig az Ochre remixe. Mondhatnám, azért, mert ezeket töltöttem le először, mármint ezek frí leszedhetők a francia Autres Directions netlabel kínálatából. Leszedtem és meghallgattam és megint és beleszerettem. Azt gondoltam akkor, amikor épp elkezdtem a szeretést, na, ez mááán egy előadó, aki orgonál, meg pianínóál, és közben nem fél használni a sercegést, a recsegést, a pukkanást és a bummogást, szóval az elektromosan létrehozott hangokat, sőt, hát ez még ezekből írja a dobalapjait, hát ez olyan meglepő groove-okat használ, gondoltam, hogy ezt megéri megszeretni. Gondoltam akkor a Melodiumról, s nem gondoltam persze sokkal többet, mert a szeretet nem a gondolkodáson alapul.
A Hellomusic eredetijét a Le tęte qui flotte című albumról hallottam aztán sokkal később, gondoltam, megrendelem pénzért, aztán valahogy a szólszíknél lyukadtam ki, letöltöttem mindent fríben. A Hellomusicban minden van, fura, delayes, pattogó bongóhangtorzulás, lalala-ének, harmonikaszerűség, dallam és melankólia. Észrevettétek már, hogy az elektronikus zenéknek van egy nagy halmaza, ami melankolikus, lassabb, dallamosabb, nincs benne ének? Én észre.
A Melodium-zene — bármennyire is recseg és torzít — alapvetően hősmelankolikus, hősromantikus, hőselektronikus, mármint mindezek egyszerre, egyidőben. Laurent Girard, aki szerintem minimum olyan melankolikus, mint mondjuk én, aki most épp őt hallgatom, szóval fogta a romantikus orgonáit és az elektromos zongoráját és elkezdett dallamolászni, később ezeket rágondolta a szintetizátor-ütemekre, meg jött a számítógép is — ilyen sikertörténet az övé. ’99-ben kijött a Rhythmi kislemeze, s mostanra 10 nagylemeznél (ha nem számolom a magánkiadásúakat) tart, meg egy csomó kis-, mp3-, válogatás- és mindenfélelemeznél. Ó, gondolom magamban, akkor ő híres. (Mindenkiről azt gondolom, hogy híres, mostanában, kicsit túlromantikus vagyok, tudom, aki pár lemeznél többet adott ki.) (Még, ha valójában a mai híresség-elnevezés eltorzult és sokszor csupán koholt vádak alapján lesz valakiből híres — ne menjek mán bele…)
A Melodium olyan, mintha a csavarüzemben rendeznék meg a legszebb arcívű, fekete hajú, hosszú és vékony ujjú nő zongorakoncertjét. A zongora fent lenne az olvasztó tetején, a hangfalak helyett a fülvédőkön át érkeznének a dallamok, a nő azbesztruhában ülne vasszéken, a mosolyát nem látnánk a hőálló légzőmaszk miatt. Szólna a melódia, s belesajdulna a szívünk és a fülünk is…
De szép is lenne.
Melodium. Autres Directions.