SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
Mit keres a ringatás
2010.09.26.
Mondj imbolygást, hiszek neked.
Feltűnsz, megtapintom ahol, legyen nyoma, hogy ott, szórjam a porcukrot, újsütetű szavak szótárát tegyem a polcomra, portalanítás után, ahogy kellene.
Több sütőpor kellett volna, duzzadjon nagyobbra, legyen látványos, tűnjön fel, barackíz nélkül is ragadjon, szaggatás közben se legyen nyomorék az alak.
Tétován ide-oda, ódátlan a hangulat, hiába rikít bele a nem rejtett bordó harangalsó, színek kellenek, nem tudom, hogy neked a szőke vagy a vörörs, újra vörörs sikerül, nem tudom máshogy ezt sem.
Folyamatos imbolygás ez, rosszul tűnik fel előtted, imbolyogsz te is, ringatásnak tűnik a szédülés, izmok tőlem független akaratlagos tevékenysége, megtapintom magamon, hol a nyoma, minek rajtam hogy kellene.
Kellene tudni, ahogy más és másfelé görbedsz, hogy miért szabálytalan a sövény, akár a várudvaron, imbolygó, le-fel hullámzó, keresem benne a szabályosságot, szabály, hogy elhúzódom, tárva pedig, hihető a sütőporszagú szám, ahogy szaggat a látvány.
