SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló



Székelyhidi Zsolt
Mit hallgassunk éjjel egy fenyőerdővel telenőtt téli hegyoldalon?
Nights in Ural
2009.01.04.

Andreas Seibel Oroszföldön született, mégpedig az Ural hegység lábánál. Nem tudta, honnan is tudhatta volna gyerekkorában, hogy magányos lesz, magányos művész, a művészmagányosság éllova, egy éllovas művi magány. Nem tudta, felnőtt, elköltözött a németek földjére, s alkotni kezdett hivatalosan, műmagányos neve Dataman lett, azt gondolta, hogy az adatok magányosak, legalábbis kevésféle van belőlük, az adatok a nulla és az egy, az adatok — de mi tudjuk azért — párosak.
A Nights in Ural magányos adatzene érzelmileg befokozott, lassú dallamossággal — mondhatnánk első meghallgatásakor.
Andreas Seibel adathordozóként született.
A Nights in Ural 3 albumról szól 2005 és 2006 közt, mindegyik szabadon letölthető a netről.
A 2063music Netlabelen megjelenő első, a Geschichten der Heimat kísérőszövegében Seibel így fogalmaz: „A NiU a magány utáni vágyam kifejezése."
Ha eltávolodunk a várostól, lépegetünk fel a hegyre, majd mászni kezdünk a fenyőfák között, a nagyobb sziklákra felkapaszkodunk, visszanézünk a naplemente miatt vörös tájra, ösvény híján tapossuk az utat, feljutunk valameddig, mire besötétedik, nem egy kiálló, csupasz sziklaormon telepszünk meg, hanem egyszerűen leülünk a legnagyobb sűrűben, egy fatőnek dőlve, a lombkoronák közül alig szűrődik be a sugár. Hoztuk az mp3-lejátszót, rákötjük a két 20 wattos külső aktív hangfalra, bekapcsoljuk a zenét, de szeretnénk hallani a külső hangokat is, a gilisztaszöszölést, a nyúlrecsegtetést, a madárcsöndet, a farkastapogatást... Ha eltávolodunk messze a várostól, s hagyjuk, hogy ránk sötétedjen, belépünk a Nights in Ural-világba.
Ránksötétedéskor adatmagányosak vagyunk.
A mon.no című szám szól a második albumról, a Her.E[On]-ról. Downtempo, vigyorgunk, tudjuk a kategóriát. Azon belül, hát, adatozgatnunk kell, ambient, igen, ősi, az biztos, ősiérzetű, ja, de valami még, az abstract hip hop felől érkezne? Kérdezzük az adatpárunktól, hogy hmmm? Mi a véleményed, és az a klikkelés, a vagdosás, a fura hangminták? Hmmm? Kérdezzük, mire meg jön a második track (ag.ain), ami a kedvencünk lesz a harmadikig.
Dubos? - kérdezi az adatpár, mielőtt halmazba rendeződne. Határozott, hipnotikus, lépegetős bassline (basszusszólam) kísér végig minket a nótán, a downtempo mindenképp ambient, kérdezem én, de nem várok választ. Belép a gitár a basszust megtámasztandó, és a sújtólégszerű hip hop groove, de az is inkább az emlékeiben őrzi a közismert alműfaj elemeit, az egész zene elszakad a közismert zenei stílusjegyektől, pláne, hogy feltűnik a savas kémhatású acid, mintha egy Roland MC303-as előttünk kelne ki az ágyából és szólalna meg, valósidejű csavargatás, biza'!
Na, mit nem említettem még?
Az adatmagányt. Az embervágyat. A monoton erdőket a téli hegygerincen, a hóba bújó, lassú, alvásszerű erőgyűjtést, az évszaklüktetés savaborsát, az egyedüliségérzést a kihűlő forralt bor szegfűszegízében. Ezeket nem említettem még.
Nights in Ural: Geschichten der Heimat (2063music, 2005); Her.E[On] (Legoego, 2006); Situations (Stadtgruen, 2006).