SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia

1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Deák-Takács Szilvia
Rongybaba
2010.12.27.
(51. hét eleje)
Legyen készen. A feje még hiányzik, a lényeg, a legaprólékosabb, varrogatom, de annyira későn alszik a lány, nem látok már, tű kicsusszan, fáradok. Ekkor még tanítunk, rendesen folyik az okítás, háromnegyed nyolckor kezdünk, amikor elhallgat a karácsonyi zene a sulirádióban, csengő be, mi is, úgy teszünk, bírjuk, jókedvűek vagyunk, még tartalmas, nem lötyögjük el, beszélek, beszélnek, írnak, javítom, a diákjaim biztatnak, hogy az idei utolsó napra majd ők hoznak klassz történeteket, az lesz az ajándékuk, ne készüljek, csak hallgassam őket, láthatják a babavarró szememet.
Amikor két nap van szentestéig, elő kell szednem az angyalkákat, majd pulyka a hűtőbe, mák darálva, gesztenye válogatva, aszalt szilva ázik, hal hiányzik, baba készül.
(51. hét vége)
Lehet ez lesz utolsó ajándékbaba, nagylány, még talán örül, még ráhajtja a fejét a fejére, ha kész lesz, de lehet, csak úgy tesz, szereti, legközelebb nem lesz baj, ha csusszan a tű, legközelebb lehet, ajándékszövegek sem lesznek, jövőre más lesz, lehet minden.
Most is. Ünnepmásnap az úton, amikor csak az induljon, akinek elengedhetetlenül szükséges, nekünk az, öten az ötfősben, követjük a hóakadály-elhárító villogást, pályán vagyunk, sárgát adtunk magunknak, vésztartalékkal készülünk.
(52. hét eleje)
Legszebb a baba. Az arcpírt már közösen varrtuk, kiszállunk hógolyózni, közös színemlék, nevetnek rajtunk, pirulunk, a hideg átüt, kijavítom magam, erre nem készültem, hallgatok.
(vége)
Arra tanítom, ne lötyögjük el, legyen tartalmas, kemény a hógolyó, édes a gesztenye, fokhagymás a pulyka, induljunk el, amikor kell, legyen a lényeg kész, vesszen a többi, csak hallgasson, ahogy beszélek, megjegyzett klassz történeteket, lehet az idei utolsót, javítson, ki.