SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Sármány
2011.04.14.
Rengeteg sarat és pocsolyát kívánok, fekete-fehér földet a talpakra, esőszagot a tenyerekbe, csizmába folyót kívánok, taposás-süllyedést, kijelölt út mellé kerülést, rengeteg dagonyát! Elmerülni az iszamós talajban, a gyökerek alá, a giliszták közé, kívánok beragadást és elakadást, munkával elföldelt pillanatokat. Az lenne jó, mindenki megélné, mindenki megtudná, mi is az: egyszintben lenni a kusza anyafölddel, együvé lenni a saras talajjal, együtt ráncigálni ki magatokat a magok mellől, kidugni és kihúzni, amit lehet. Másként előkerülni, s majd lemosni tisztára ábrázatotokat. Más emberként, tisztelettel fehér ingbe bújni, megbecsülni, ami van a lábatok alatt.
