A szél

Ott vagy a beülőben, amit mások állítottak be neked, ha szerencséd van eltalálták a magasságot. Rajtad kívül mindenki ismeri a széljárást, te csak akkor tudod meg, ha már elugrottál. Amit nekik kijelzők mutatnak, azt te a saját bőrödön érzed.  Ők nézik, te ugrasz. Aztán megmondják, hogyan kellett volna. Talán tudják milyen ott, talán már elfelejtették. Mostanában csak messziről nézik a sáncot.

az álom

Mondják, a boldogulás hátszél nélkül nehezen megy.  A te álmod egy hosszan tartó, nem túl erős, de stabil szembeszél, ami fenntart, repít, egyre távolabb a valóságtól, míg lent „az óriás zenekar csörömpölni indul”.  A fenn és lenn mást jelent, és a másodperc tört része alatt dől el minden. Az ugrás pillanatában már tudod, hogy közelebb értél, vagy távolabb kerültél. Már nem változtathatsz. Meg kell várnod a következőt. Másokat. 

a tündér

Akkor is ugrasz, ha senki nincs ott és akkor is, ha zajos tömeg ünnepel. Előbbinél felejthető a bukás, utóbbinál látványosabb a siker. Közben fenn tündérek csatáznak, ki-ki a maga emberéért. A jók szájukat nagyra nyitva a sánc végéről fújnak szelet, a gonoszak a másik irányból, s ha elfajul a harc, kavarog a hó, s téged többször is visszaküldenek.  Mégis mindig elkezded újra. 

és én

Most itt.