Az oroszok hamar beelőztek és babéraratásba kezdtek, már a '90-es években, amikor Aphex Twin nevét tanulgatta az intelligensebb zenét akaró népréteg, a pár napja hazánkba látogató Squarepusher pedig még épp csak összedugdosta a kütyüit a családi házban... Nem, nem a sport, ezúttal a zene területén kalandozunk, hozzá kell tennem, megint.
Az intelligens táncmuzsika (IDM) a fent említett nevek (és persze jónéhány más név) miatt vált népszerűvé, vagy inkább úgy fogalmazhatnánk: volt rá igény, körvonalakban már felszállt a köd, hiszen ott volt a formateremtő jungle (dzsángöl), amiből nagyjából elágaztatható ez a fura táncműfajcsoport (a Braindance), aminek legfalsúlyosabb képviselője az IDM. Sok a duma, tudom.
Szóval az oroszok (na meg a környező ázsiai területek lakói) beelőztek sokkal — minket. Itt van például a Bocharov testvérpáros, akik 2004 végén debütáltak az Otium netlabelnél egy lassú, ambient bázisú elektronikus vegyülettel, más szóval egy mixszel La Bien címen. Hmm, mondom, hmm, jó, mesés, erdei, jószagú muzsika, hmmmm, de nem emiatt kerültek hozzám, szeretem a lassú ambient muzsikát, olvasáskor jól jön, mert nem vonja el a figyelmemet, alváskor csakis ambient szól, a gép automatikusan kikapcsol 90 perc múlva, mondhatjuk, hogy annyival később alszom el, mármint az agyam, de nem emlékszem. Talán a horkolásom hangosabb?
Hmmm.
Nem tudok jól oroszul se, de mintha a második album címe, a Horovod, valahogy a körtánccal lenne összefüggésben. Kör alakú, monoton, erôteljes, minimalista, sebészi, szikeéles. Körkörösen változó, épülő nóták, lassú, kellemes akkordok, sistergő, recsegő, kattogó ütemek (glitch).
Hallgassuk most meg együtt a Supzagottala című nótát!
S rögtön utána a Pianostót.
Rendkívül tömény, kompresszált bassline (basszusszólam), az IDM-re jellemző szétbontott ütemképletek tisztábban szólnak, könnyebben beazonosíthatók.
A lányoknak a Lyseum című számot ajánlom sztereofülükbe.
Még abban az évben, a 2005-ösben jött a Melt Numb, egy rövid ep, mintegy megerősítve a Horovod alapjait, létrehozva a kategóriát, a Songraphie-félét, a megkülönböztetőt.
S akkor jött a Toys.
Eklektikus, konceptualista, magával ragadó, heroikus (a maga zenei nemében), mesés (a maga játszóházi értelmében), csúcsteljesítmény és meghatározó (minden értelemben). Kedves barátaimnak ezt ajánlom, ezt fogom megmutatni elsôk között a gyerekké érő kisbabámnak, ezzel fogom ébreszteni reggel az iskolás lányomat. A modern elektronikus zene hovatovábbja, Aphex Twin és Squarepusher (meg a 2000-es évek) után, na, mit ne mondjak, jó!
Szóval akkor jön a Toys, a modenai Zymogen netkiadó gyöngyszemkiadása, még 2005 év végéről.
Hallgatom és mondom az angol szavakat:
clicks and cuts, hard beat, idm melodies, broken-tek, ambient pads, 8bit synths, glitchy rhythms... No, ilyesmi zene.
A The Cinnamon Doll fülbemászó dallama felfújt, pumpáló dobokkal; a Tin Tell-tale On A Wooden Gee-Gee csattogásai igazán mély 4/4 lábdobokkal; a The Clumsy Elephant Is Collecting Christmas-tree Decorations lassan építkező, recsegő ütemei vagy a My Baby Mouse In Space Fight sietős-darálós tempója és acid-szintetizátorszólamai... hmmmm....
Jajj, de jók! És milyen szonográfosak-ultrahangosak is!
Vegyétek, tőccsétek, mer ingyé' van!!!!!

Mindegyik Sopngraphie album ingyen letölthető az Otium, illetve a Zymogen netkiadók oldaláról.