SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Swamps Up Nostrils
Norvég sötétzaj Trondheimből
2009.03.08.

Stochausen zajokból csinált zenét. Berakhattam volna a mondat közepébe egy is-t, de akkor nem ütős, hagytam úgy. Szóval a kezdőmondat jó. A második mondat is a zajokkal foglalkozik, azt állítja, hogy zajokból zenét csinálni a múlt század legelejétől sok-sok zenevitézt foglalkoztatott, a Theremin (többek közt) hangja rádióhullámból generált vinnyogás, amin kifejezetten nehéz volt pontosan játszani, hiszen még megérinteni sem kellett a hangszert, a tenyér és az antenna közti távolság csökkentése vagy növelése változatta a hang frekvenciáját, más szóval az mélyült, illetve magasodott. Ámbár a vinnyogás szép szavakkal éteri hangként is leírható, és scifikhez, horrorokhoz kiváló aláfestő zeneként...

A norvégoknál sötét van, és sokat isznak, de manapság már nem lehet egy nap 1 liternél több szeszes italt kapni a boltokban, sőt, személyi igazolvánnyal csekkolják le, hol vettél még töményszeszt, s bizony nem szolgálnak ki, ha kiderül, hogy csaló vagy vagy alkoholista. A norvégok tehát a nagy sötétben remek metálzenét dúdolnak és még remekebbül zajonganak, hiszen a fjordok tövében visszhangzó üvöltés és húrpattantás messziről elriasztja a medvéket, s talán a halakat is, de a szépalakú és magas leányokat meg odavonzza, odamennek és csókolódnak a metálos nagyhajúakkal, amúgy vikingmódra, a nagy zajban.

A Swamps Up Nostrils — hogy legyen szó most már komoly dolgokról is — „elingoványosodó orrcimpát" jelent magyarul, illetve valami hasonlót, ha skandináv lennék, tudnám pontosabban is. Persze a rövidítése SUN, hát az meg napot jelent, tehát a taknyosorrú norvég reméli, hogy meglátja a napot — ez amolyan viking gondolkodásmódra vall. De jóval valószínűbb, hogy egyszerűen jelent valami mást is. Valamint elképzelhető, hogy csak viccből hívják magukat így.
A S.U.N. csodálatosan ügyes és tehetséges két zajművésze '97 óta zenél együtt, négy albumuk és számtalan trekkjük, köztük sok feldolgozás letölthető a honlapjukról, de az azóta megszűnt Bedroombrain netkiadó is kiadott egy lemezüket, hú, az de milyen jó! Szétmarcangolt kétkedés a címe.
Mangled Unbilief (Szétm. két.).
Ez az album sejteti, hogy a hosszú és több témából álló nóták mögött van valami nagy adag (vidám, őrült, tudatos, technikai, belecsapott, genial)... Szóval „megcsinált" album, minden váltásnak, hangszernek, zajnak és ütemnek helyet találtak benne. A létrehozásnak a másik útja az improvizálás.
Improvizációra épül a nem sokkal később kijött Monotaur EP, és lassan helyre kerül bennem is, a fontos első album után, amit általában a kísérletező korszak lezárásának szoktak tekinteni, tehát: a S.U.N. tudatos kísérletezésbe fogott. Egy jó minőségű kísérleti zene természetesen improvizációból építi fel a struktúrát, és nem a számok, hanem az érzés dönt a zene végéről.
Az improvizatív zajozás sokfelé nyitott. Alapvetően egy ütemnélküli állapotot idéz elő, vagyis ambient muzsikaként kezdődik, ami az első mondatból következtetve a noise (zaj) minden szintjén folytatódhat. A zajhoz — ahogy azt a Minotaur lemezen több számban is nyomon követhetjük — jól illik a drone (a torzított szintetizátor-hang vagy inkább: meghatározható elektromos frekvenciák modulálása valós időben).
A zaj ütemekkel is jól keverhető — az Ownline Metalpsycle MK2 nótában több dobminta elhangzik, de nem szokványos ütemeket adnak, hanem zajkiegészítőként funkcionálnak a zenében.
Máshol, például a My Sequencer Got Issues koncertalbum első részében „jól érthető" ütemek indítják a számot, ami kicsit később ipari géplüktetésbe csap át, s gyorsan elhal, hogy helyet kapjon a recsegős zajimpró, onnan pillanatokon belül dark ambientbe jut... Ó, nem folytatom...
A Swamps Up Nostrils első albumán megtapasztalt mozgalmas zenei kavalkád végig jellemző a zenékre, a 2000-es évek elején és végén ugyanúgy.
Befejezésül meghallgatom a honlap legfrissebben feltett mp3-át, a Fugledrone-t, ami egy érthetetlenné torzított emberi hanggal és valami sötét zajszőnyeggel indít, néhol kutyaugatásszerűség (persze nem az) huppog... ez megy végig. S ott az a végtelenbe nyúló csengőfoszlány az utolsó másodpercekben... A dark ambient-élmény megtapasztalását akár kezdhetnénk ezzel a nótával is. Kezdjük!
S ne feledjünk belehallgatni az első albumba, mielőtt alternatívaként a danubius rádió frekvenciáihoz fordulunk! Sejj!