„Az asztalon ott a feketekávé. / Egypár kenyérhéj, pár borosüveg, / friss körték, dinnyék, / hamvasbélüek, / s egy régi pápaszem. Öreganyáé. // Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt. / Csönd. //  A légyfogóink hangosan zenélnek. / Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen / s bután evickél a csípős ecetben. / A konyhában sugárzó rézedények, / szines papírcsipkék és álmos élet, / nagy serpenyők, fényes mozsártörők, / a jég között mázas tejesköcsög. / Két óra. Már nem mozdul semmisem.”

Kosztolányi Dezső