SPN BLOG
Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek valamint az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011) jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója. A HogyÖt, a Hunlandia és a Miskolc KapuCíner című antológiák szerzője. 2008-tól a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
Tintabogyó
2011.07.06.
„Millió fénybogár szállongja át az erdőt a sötét fenyők közt. Hogy szerette volna ezt látni mama." (Czóbel Minka naplója, 1909)
Figyelek én is. Középről indulsz, ahogy szoktál, mindig onnan, kezedben valami fehér, soha nem nézel hátra, oldalra sem. Így látlak.
Nézem a fenyők elnyúló tetejét, mama szerint megfojtja majd a borostyán őket, azóta rájuk tekeredik a fagyal is, ha nem tekeredik, befonja; nem emlékszem, hogy került ide, a milliónyi sötét bogyóra figyeltem fel a földön, mama tudná, miért tintabogyó; a fehér foltokra a borostyánaljzaton, ami tavasszal porzik, a kőrisbogár fénylő hátára.
Hogy szeretném tudni, mi volt az a fehér a kezedben.
