SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Űrfő
2011.05.16.
Hétfő van, esik, az űrhajót nem tudom beindítani, ezért bringával indulok. Legutóbb tehettem tönkre a szigetelést, amikor ötezerhétszázzal nekimentem a sötétebbik felhőnek, jeget köpött, csúnyán dörgött és villámlott, mint valami vicsorgó, haragos amőba, ha olyan létezik.
Az esőillat persze finom, igazából nem is haragszom a felhőkre, hagyom villámlani és dörögni, meg jegelni őket, essék ki magukat, ázassák el a földi örömöket, a tárgyakat, amikhez ragaszkodunk... Amúgy meg igazi luxus űrhajóval menni mindenhová, városon belül pláne. A városillat is jó, ami az ázástól keletkezik, átissza a kertbe állított űrhajófülke, legközelebb, ha megint azzal utazom majd, erre a hétfőre emlékeztet minden kapcsoló és kar, meg az ülés, amit magamban űrfőnöki bőrtelnek hívok.
