SPN BLOG
Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Űrfő
2011.05.16.
Hétfő van, esik, az űrhajót nem tudom beindítani, ezért bringával indulok. Legutóbb tehettem tönkre a szigetelést, amikor ötezerhétszázzal nekimentem a sötétebbik felhőnek, jeget köpött, csúnyán dörgött és villámlott, mint valami vicsorgó, haragos amőba, ha olyan létezik.
Az esőillat persze finom, igazából nem is haragszom a felhőkre, hagyom villámlani és dörögni, meg jegelni őket, essék ki magukat, ázassák el a földi örömöket, a tárgyakat, amikhez ragaszkodunk... Amúgy meg igazi luxus űrhajóval menni mindenhová, városon belül pláne. A városillat is jó, ami az ázástól keletkezik, átissza a kertbe állított űrhajófülke, legközelebb, ha megint azzal utazom majd, erre a hétfőre emlékeztet minden kapcsoló és kar, meg az ülés, amit magamban űrfőnöki bőrtelnek hívok.
